Eskü-vő-fély

„Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele,  mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által.” (4.)

Egyszer egy világméretű konferencián összetalálkoztak és egy asztal köré ültek a világ nagy vallási vezetői, hogy megtanácskozzák az emberiség sorsának égető kérdéseit. Hosszas beszélgetések és viták után elérkezett az imádság, majd a közös étkezés ideje. A szervezők odafigyeltek minden apró részletre, tiszteletben tartva az adott vallások előírásait és étkezési szokásait. Az étkezés közben persze sokkal kötetlenebbül tudtak egymással beszélgetni a résztvevők, s a főétel szervírozása után a pápa mosolyogva kérdezte a New York-i főrabbit, miközben egy falat csodaszép sertés szűzérmét tüntetett el a szájában: - Mikor eszik már velem egy kiadós sertéspecsenyét ? – A rabbi a legnyájasabban és a legnagyobb kedvességgel válaszolt. – Azt hiszem, őszentsége esküvőjén! 

Isten nem lakik vallási előírásokban, meg szokásokban, hiszen ott csak azok az emberi vállalások vannak, amiket meggyőződésünk szerint teszünk, és igyekszünk betartani. Persze sok mindenre hivatkozhatunk ezek közben, s e vállalások még akár egymásnak is feszíthetnek csoportokat és nemzeteket, de a lényeg ugyanaz. Az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele. Vagyis, ha Isten lényegéhez annak köze van! Érdekes tesztelése ez minden dolgunknak. Végy egy szokást, egy emberi kapcsolatot, vizsgáld meg, s nézd meg, hogy tudsz-e teljes és tiszta szívedből hálát adni érte, s ezzel a hálaadással élni vele?! Ha tudsz, akkor nagy gond nem lehet vele! :) :) :)