21

„Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.” (13.)

Azt mondják, az ember a halála pillanatában 21 grammot veszít a súlyából. Mindenki. Állítólag. Aztán jött egy Alejandro Gonzáles Inárritu nevű fickó a semmiből, vagy még annál is rosszabb helyről, maga mellé vett egy-két arcot, Sean Penn-t, Benicio Del Toro-t, s csináltak egy olyan filmet, ami nem a 21 grammról szól, hanem a lélek és a lelkiismeret súlyáról. Amit persze nem grammban mérnek, hanem tettekben, szavakban, hordozott vagy lerázott felelősségben. Nekem mindenki tetszik benne, de hadd magasztaljam az egek egy alsóbb szintjéig (azért nem akarok bábeli hibába esni) Benicio Del Toro-t. Zseniálisan csinálja, az általa megformált karakter vívódásai a tetteivel, ahogyan próbálja feldolgozni, hogy elütött egy édesapát a gyerekeivel együtt, ahogy próbál megbűnhődni, ahogyan próbál kiutat találni, az valami hihetetlen. Annyira magával ragadó, hogy a mai napig, ha karaktert keresek az önmagával és Istennel küzdő ember illusztrálására, akkor az ő gyötrődéseit veszem elő. Mert melyikünk nem volt már abban a helyzetben, amikor hitetlenségből, tudatlanul cselekedtünk, ezzel kisebb vagy nagyobb tragédiákat előidézve. S attól, hogy olyan ésszerűnek hangzik a mentség: tudatlanul cselekedtem, a lelkiismeretünk hangja és szava nem lesz tompább és nem lesz halkabb. Vigasztaljon mindannyinkat az a tudat, hogy a lelkiismeret kínzó és gyötrő hangja mellett megszólal az Isten erős és határozott hangja, amelyik azt üzeni: Minden káromlónak, üldözőnek és erőszakosnak van esélye a változásra! Hiszen Istennél irgalmat nyernek azok, akik őszintén bánkódnak és gyötrődnek önmaguk esendősége felett.