Toposz

„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (8.)

A minap olvastam egy origo-s cikket Indiáról, meg a nők helyzetéről, meg a férfiak hozzáállásáról a nők helyzetéhez. A cikk komor képet festett a világ egyik legnagyobb férfi populációját felmutató ország társadalmi szokásairól és persze az ebből fakadó jövőképéről. A cikkben utaltak egy filmre, a „Matrubhoomi: A Nation Without Women-re”, amit meg is találtam, aztán meg is néztem. No comment. Ha van gyomrod, akkor látni kell. Milyen az a társadalom, ahol elfogynak a nők, ahol a férfiak magukra maradnak, ahol minden indulat és érzés kifordul önmagából. Érdekes, de nálunk a helyzet egészen mástól riasztó, hiszen a mi filmünk „Magyarország: Egy nemzet férfiak nélkül” lehetne. Ez nem is mennyiségi, hanem sokkal inkább minőségi kérdés, s talán ez sokkal nehezebb, mint egy társadalmi csoport számszerű eltűnése. Hiszen a háborúk után nem voltak férfiak. Elestek, meghaltak, de az ember hősként és példaképként tudott rájuk emlékezni. Ma lassan eltűnnek a férfiak, a hősök, a példaképek, a bibliai értelemben vett családfők. Helyette egyre nagyobb számban rohangálnak azok, akik a tükörben meztelenül férfinak tűnnek, de viselkedésükben nem azok. Mert a férfit nem az teszi férfivá, amit természetszerűleg az Isten ráaggatott, hanem az, ahogyan viselkedik. Most nem idézném Csernus doktort, de lehetne, mert egészen jól körbeírta már ezt a témát. A Szentírásban a férfi az, aki elfogadja az Istentől jövő vezetést, s így vezeti a rábízottakat. A férfi az, aki megérti a helyét a teremtésben, s ehhez igazítja a világot, aminek az őrzésére rendeltetett. A férfi az, aki ezt a megtartó erőt beleéli ebbe a világba, hősként és példaképként, mindezt úgy, hogy sohasem tetszeleg ezekben a szerepekben. Ehhez kell minden helyen és helyzetben az imádság, aminek az előfeltétele az itt vázolt pár apróság: bűntől tiszta kezek, harag- és kételkedés mentesség. 