Naivity

„Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára.” (4-5.)

Pál apostol vagy naív, vagy tudja a titkot, akkor, amikor azt mondja a gyülekezetnek, hogy van benne bizalom arra nézve, hogy a gyülekezet képes lesz engedelmeskedni az Isten és apostol szavának. Bizalmunk van az Úrban irántatok... pedig az ember akkor is ember volt, akkor is tönkre mentek kapcsolatok, akkor is buktak el, akkor is volt kísértés, mire ez a nagy bizalom? Az apostol tudja a titkot, ami számára nem titok, hanem hétköznapi és nyilvánvaló valóság, s éppen ezért teszi ezt mindenki számára érthetővé. Ha magyarázhatom a magyarázatot, akkor azt a történetet idézem ide, amikor egy öreg indiánnak ecsetelték az emberi természet lényegét, a bűn és megváltás kérdését, s a misszionárius azt mondta, hogy úgy képzelje el ezt az egészet, hogy két nagy kutya lakik benne, amik folyamatosan egymással küzdenek. Aztán megkérdezték az indiánt arról, hogy szerinte melyik kutya fog győzni benne. Ő bölcsen csak annyit válaszolt, hogy az a kutya fog győzedelmeskedni benne, amelyik erősebb a másiknál. S arra a kérdésre, hogy melyik lesz az erősebb, azt válaszolta, hogy az, amelyiknek többet ad enni. Ilyen egyszerű! Az ember akkor képes engedelmeskedni az Istennek, ha ebbe az irányba motiválja és táplálja folyamatosan magát. Nem tudjuk megváltoztatni az alaptermészetünket, de nem is kell, hiszen Krisztus pontosan ebből váltott meg minket és tette helyre Isten és ember megromlott kapcsolatát. Önerőből nem megy, önmagunkba nézve nem megy, másik emberbe kapaszkodva nem megy, csak akkor, ha valami olyanra irányítom a figyelmemet, ami erőt ad, ami motivál, ami esélyt teremt arra, hogy csakugyan más legyek. Én megbízhatatlan vagyok. Te is. Képtelen vagyok a változásra! Te is! Elgyengülünk, kísértetünk, elbukunk, felkelünk, s ha csak erre és ezekre tekintünk, akkor csakugyan nincs miben bíznunk, s bennünk sem bízhatnak mások. Éppen ezért mondja az apostol, hogy nem az a reménykeltő, vagy a bizalom alapja, hogy mit teszünk mi, hanem az, hogy mit tett az Isten értünk. Aki képes úgy élni az életét, hogy mindig ezt a kettőt, az Isten szeretetét és Krisztus állhatatosságát, tartja hite és szeme előtt, az-az ember jó esélyekkel indul a megbízhatóság terén. Mert nem az tesz mássá, hogy én mire vagyok képes, nem az tesz állhatatossá, hogy mennyi erő lakik bennem, hanem az, hogy mit tett Isten az Ő végtelen szeretetével Krisztusban értem és érted.