Paganini

„Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (8.)

Kemény dolog ez a szeretet téma, mindig és minden korban előjön, hogy kit is, meg hogyan, na és mennyire?! Legyen szó keresztyénségről, buddhizmusról vagy hinduizmusról, de érdekes módon a másik ember és a teremtett világ szeretgetése központi téma minden nagy világvallás tanításában. Egyszer odamennek Jézushoz az okosok és kérdezgetik a szeretetről, s Ő annyira egyszerűen és tisztán fogalmazza ezt meg. Szeretni az ellenséget, vagyis azt, aki ártani akar neked, szeretni annyira, hogy az önvédő mechanizmusaid ne működjenek, szeretni annyira, hogy a tudatos felülírja az ösztönöst, hiszen ösztönösen szeretni bárki tud. Ahhoz nem kell hit. De hit és szeretet ott kapcsolódik össze, hogy aki gyűlöli az Isten egy teremtményét, az nem szeretheti az Istent magát. Ilyen egyszerű. Ezért mondja Jézus, hogy az övéi, ha csak a sajátjaikat, a rábízottakat szeretik, akkor semmivel sem jobbak a pogányoknál, mert erre ők is képesek. Ehhez nem kell a hit! Na akkor én most veszek egy nagy levegőt, és elmerengek. Ha csak azokat szeretem, akik a közelemben vannak, akkor még nem tettem semmit. Drága Istenem, hányszor van, hogy azokat sem tudom jól szeretni, akik a közelemben vannak? Hányszor előfordul, hogy azokról sem tudok jól és maradéktalanul gondoskodni, akiket az Isten a közvetlen közelemben rám bízott. Szeretet és gondoskodás így kapcsolódik egybe, s vezet el minket az alap hitkérdésekig. Ki tartja meg a hitet s ki tagadja meg? Ez nem templomba járástól meg egyéni kegyességtől függ, hanem azon, mennyire szeretünk másokat, s tudunk-e róluk gondoskodni! E nélkül, akármennyi egyéni csöndesség és kegyesség van bennünk, csak pogányok leszünk, vagy ha úgy tetszik, pogányocskák, vagy valami még rosszabb az apostol szerint.