Más-kép

„A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat!” (22.)

In medias res, vagyis rögtön fejest ugorva a Timóteusnak adott vezetői tanácsok közepébe, a felületes szemlélőnek és olvasónak ez a „kézrátételes” figyelmeztetés inkább tűnik erotikus felhangú intésnek a fiatal férfi felé, akinek óvakodnia kell egy erkölcstelen világban, mintsem fontos vezetői tanácsnak. Pedig az, hiszen a kézrátétel ebben az esetben a felhatalmazásnak a jele, amivel a vezető másokat felruház és felhatalmaz egy-egy fontos feladatnak az elvégzésével. Ezt az apostol szerint nem kell elsietni, sőt! Nagyon sok nyomorúság és probléma származik abból, hogy elhamarkodottan hatalmazunk fel embereket, vezetőket, szavazunk nekik bizalmat, adunk nekik lehetőséget úgy, hogy közben nem, vagy alig ismerjük emberi vagy szakmai képességeiket és lehetőségeiket. Az Isten országa nem ezen elv alapján kell, hogy működjön, és nem is ezen elv alapján működik. Felhatalmazni csak azokat szabad, akik felhatalmazhatóak, akiknek lelki és szellemi képességei már megadják a lehetőséget arra, hogy vezetők vagy bármilyen más szakemberek legyenek. Ezt kivételesen lehet és kell is aprópénzre váltani, hiszen ez két dolgot jelent nekünk, mai fiataloknak. Először is, nagyon nézd meg, hogy kit hatalmazol fel majd egy szavazattal, vagy azzal, hogy az életed egy műtőben a kezébe teszed, kinek adod oda magad egy életre, ki lesz a férjed vagy a feleséged. Sokszor kerülsz majd olyan döntési helyzetbe, amikor felhatalmazol majd valakit, hogy az életednek egy részét irányítsa, vagy társul szegődjön egy-egy pillanatra, vagy valamit megjavítson, vagy csak egyszerűen barátként melletted legyen egy-egy nehéz pillanatban. Ne siesd el a döntést és a felhatalmazást, mert sok múlik rajta. Nagyon-nagyon sok.