Szamárság

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” (2-3.)

Egyszer régen egy öregembernek a még öregebb szamara beleesett egy kiszáradt kútba. A kút mély, volt, a szamár pedig sokáig üvöltött, mire az öregember meghallotta fájdalmas panaszát. Amikor a kút széléhez ért, rögtön látta, hogy nem fogja tudni felszínre hozni a szamarát, meg hát minek is hozná, öreg és hasznavehetetlen jószág volt már. Ezért az öregember szólt a fiainak, akikkel együtt elkezdte a homokot a szamár hátára lapátolni, hogy eltemesse szegény jószágot, így mentve meg őt a hosszú szenvedéstől a kút mélyén. A szamár egy darabig tűrte, hogy a port és a homokot a hátára hajigálják az emberek, meg hát értette ő a beszédüket, így tudta miért dobálják rá a homokot, aztán mégis úgy döntött, hogy ő még élni akar. Így lerázta magáról a homokot, majd rá taposott, s így szépen lassan egyre feljebb és feljebb jutott, míg az öreg legnagyobb megrökönyödésére és fiai örömére, egyszer csak a szamár kimászott a kútból. Kísértések? Jöhetnek. Pár lapát homok az életünkre, amit ha magunk alá gyűrünk, akkor egyre feljebb és feljebb jutunk. Próbák és megpróbáltatások? Egyre többet és többet akarunk belőle! Hiszen minden kiállt próba egy újabb lépcső felfelé a mélységből, a végső győzelemhez. Kritikák, hamisságok, pletykák, emberi rosszindulat? Újabb és újabb lapát homok és szemét, ami azonban ahogy felülemelkedünk rajta beleépül a szabadság felé vezető utunkba. Ezért mondja az apostol, hogy teljes örömnek tartsátok, amikor az élet, a másik ember, vagy maga a gonosz próbál eltemetni próbák és kísértések alá, mert hittel minden magunk alá gyűrhető, egészen addig, míg ki nem mászunk a gödörből!