Barátok közt

„Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek. Ezeket tanítsd és hirdesd.” (2.)

Kemény számadat következik, hiszen a Mátyás király téren lakók kalandjait ide s tova, 7664 darab részen keresztül izgulhatták (s talán még ugyanennyi van hátra) végig lelkes fanok és lelketlen fanatikusok. Ki írva megrázóbb, hétezer-hatszázhatvannégy rész, igaz nem vagyok rendszeres nézője, de amikor egy-egy részt elkapok belőle, akkor azt sem tudom ki, és kivel és pláne, hogy miért. Mert ugye, ez egy alacsony költségvetésű produkció, így nagyon új szereplőket nem lehet nap, mint nap beiktatni, marad a szokásos menet, mindent megoldunk „barátok közt”. Ezért van az, hogy már mindenki lefeküdt mindenkivel, mindenki kikezdett mindenkivel, és azt eldönteni, hogy kinek ki az apja, és miért, azt még egy oknyomozó riporter sem tudná. A következő számadat még keményebb 7300000, vagyis hétmillió háromszázezer epizód mehetett le eddig (napi 10, egy órás epizóddal számoltunk) a mi „Barátok közt” sorozatunkból, ami a szerzetesrendek kialakulása előtt is, hasonlóan alacsony költségvetésű sorozat volt, mint „RTLKlubbos” névrokona. A mi „barátok köztünk” az a keresztyénség, ahol ugyanezen alapelvek mentén szervezzük néha az életet. Mert ugye ismerjük egymást, meg te is keresztyén, meg én is keresztyén, és azt hisszük, hogy éppen ezért mindent lehet. Le és kinézni, meg-, fel-, és kicsinálni, alá- és lebecsülni, meg-, el-, és szétlopni, s ki tudja még mennyi mindent, ami nem lenne méltó Krisztushoz, na de „Barátok közt” szinte minden belefér.  Mindezt pedig tesszük úgy, hogy muszáj folyamatosan a rendezőre hivatkozni, mintha bármi köze lenne mindahhoz, amit mi forgatókönyvtől függetlenül alakítunk.