www.therebelution.com

„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.” (12.)

Akkor, amikor a felnőttvilág a kamaszokról beszélget, a legtöbbször ismételgetett szó az a „lázadás”, meg kedvelt szófordulat az „ezek a mai fiatalok”. Amiben persze lehet, hogy van is valami, de mégis ez a fajta általánosítás nem tesz jót ezeknek a mai fiataloknak. Hiszen az elvárás velük kapcsolatban nagyon alacsony, szinte nem is várunk semmit tőlük, vagy ha mégis, akkor tényleg nem tesszük magasra a mércét. Miközben, semmi nem teszi őket alkalmatlanná arra, hogy megfeleljenek nagy kihívásoknak és elvárásoknak. Persze, ha semmi mást nem hallanak, csakhogy mennyire nem jók semmire, meg, hogy örüljünk, hogy nem lesz mindegyikből narkós, betörő, vagy gyilkos, akkor ennek az alacsony elvárásnak meg tudnak simán felelni. Mi lenne, ha adnánk nekik egy kis esélyt, és ennél sokkal magasabbra tennék a lécet?! Egy középiskolában nem azt tűznénk ki célul, hogy csak valahogy toljunk át téged az érettségin, hanem, hogy te leszel a jövő közgazdásza vagy zenésze, vagy éppen keményen küzdő felesége és édesanyja. Elképzelem, ahogyan Pál apostol úgy hagyja ott a fiatal Timóteust, hogy pontosan ugyanezt az elvet alkalmazza. Kedves Timóteus, vidd le a szemetet, bólogass, ha az öregek mondanak valamit, ne hallgass hangosan zenét, és lehetőleg ne igyál többet, mint amennyit bírsz. Ehelyett az apostol magasra teszi a lécet, aminek meg kell, hogy feleljen a fiatal Timóteus. „… légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban” Ennek kell megfelelnie, és az apostol tudja, hogy képes lesz rá. Nem a lázadó kamasz, hanem a lehetőségeket magában rejtő fiatal élet. Mert minden fiatal élet a legnagyobb lehetőségét rejti magában, csak segítenünk kell nekik, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. A segítség ott kezdődik, hogy többre tartjuk őket. Sokkal többre, mint érdemelnék.