Bevándorlók

"Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába..."(18.)

A legtöbb országban - főleg a fejlett nyugati társadalmakban - egyre nehezebben kezelhető a hol legálisan, hol pedig illegálisan érkező bevándorlóknak a szinte megállíthatatlan tömege.  Természetesen nem azokra gondolok itt, akiknek a munka szörnyű és fenyegető rémképe elől menekülve kell Kanadában menedékjogot kérni, hanem azokra a tömegekre, akik a jobb élet reményében indulnak neki a világnak, s próbálnak letelepedni egy új hazában. Akármennyire is szükség van az olcsó munkaerőre, a bevándorlók nagy rizikófaktort jelentenek, hiszen nem mindenki képes felvenni egy másik nemzet szokásait, életritmusát, s tud beleilleszkedni az új  világ életébe.  Meg ugye nem mindenki olyan vendégszerető, mint mi magyarok, így néha a bevándorló tömegeknek szembe kell nézni az elutasítással, a megvetéssel és a kirekesztéssel.  Nekem volt szerencsém egyszer együtt utazni egy konvoj (350 autónyi) török bevándorlóval, akkor értettem meg, hogy mi is az alapvető probléma ezekkel az emberekkel. A kocsija luxus német kocsi, a lakcíme jónevű német város jónevű negyede, a fizetése álomfizetés, legalábbis nekünk álomnak is jó lenne. De látszik rajta, hogy sohasem fog igazán oda tartozni, nem oda való, egy egészen más kultúra ( ez az általam tapasztalt helyzetben nem a megfelelő szó) amelyben nem tudja és talán nem is akarja magát jól érezni. Megvan a maga hazája, ahol a teve mellé kiköti a BMW- t, angol WC-t meg nem kell használni, mert a homok mindent beborít. Kedves keresztyének, ezért ne aggódjatok, ha nem érzitek magatokat teljesen otthon ebben a világban, mert bevándorlók vagyunk, legálisan, hiszen valaki ide helyezett minket, azért, hogy építsünk, és ne romboljunk, de az igazi hazánk nem itt van. Szóval nagyon hosszútávra ne rendezkedjetek be, mert az Úr nemsokára bevisz az ő mennyei országába. Reménység szerint!