Vezetői engedély

„A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.” (17.)

Hűvös nyári este, a gyerektábor szokásos napi zaja lassan elcsendesedik, szépen lassan mindenki álomra hajtja a fejét, s egy hasonlóan szép holnapot álmodik magának, mint ez a mai is volt, vagy van, aki talán még szebbet. A papok tele templomokat, a pedagógusok össztársadalmi megbecsülést, a gyerekek normális családokat, s ezeknek az álmoknak a furcsa neszezése tölti be az estét. Csak hárman nem alszunk, mi vagyunk ma este az „örzők”, akik vigyázzák az álmokat, meg a rendet, no és mindazt, amit előre egy 250 fős gyerektáborban meg sem jósolható. Szó, szót követ, ki erről, ki arról beszél, csakhogy tartsuk magunkat és egymást ébren, meg ahol három pap végre kötöttségek nélkül beszélgethet, ott pörögnek a szavak és a story-k. Én a kajákról mesélek, a másik a sportról, míg a harmadik a kocsikról és a vezetésről. A „harmadik” kezdi, büszkén meséli, hogy milyen álmai kocsija, meg, hogy mekkora élmény vezetni, s csak zárójelben teszi hozzá:  - Végre meg van a jogsi. Én és ő felidézzük, milyen nehéz is volt megszerezni, vizsgák, órák, gyakorlás. A „harmadik” csak kuncog, először magában, aztán már nyíltan is: - Aki megcsinálja, annak nehéz, én könnyebb utat választottam, és vettem egyet magamnak. A megdöbbenéstől nemhogy válaszolni, de moccanni sem tudunk. Újra a „harmadik” töri meg a csendet: - Nálunk, így egyszerűbb! Próbálunk tiltakozni, meg a lelkére beszélni, hiszen mégiscsak lelkész ő is, még akkor is, ha náluk ez is más, de meggyőzhetetlen. Van jogsija, vette, kész. És amúgy is, már gyakorolja a vezetést, igaz a balra kanyar még nehezen megy. Sajnos nem mindig az tud vezetni, akinek van róla papírja, de azt gondolom a hitelesség ott és akkor kezdődik, amikor végig járom azt a tanulási folyamatot, ami megelőzi a tapasztalást és a gyakorlást, majd megszerzem azt az engedélyt, ami felhatalmaz arra, hogy vezető legyek. Mindegy, hogy kocsi, vagy család, vagy gyülekezet, vagy egy ország az, amit vezetnem kell, s az is mindegy, hogy a felhatalmazás egy papír, egy hatósági igazolás, vagy Isten küldő és áldó szava, de felhatalmazás nélkül vezetni életveszélyes.