Kóla, puska, nokedli

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (7.)

A félelem lelke már réges-régen megszállta ezt a világot, s olyan mélyen befészkelte magát a nyugati társadalomba, hogy lassan már csak ez tart minket életben, a félelem, amely közös ellenségeket gyárt itt Európában, míg a tengeren túl általános fegyverkezésre szólít fel. Erről készített a tengeren túli dokumentumfilmes mackó – Michael Moore – egy sok tekintetben szubjektív filmeposzt, amely a sok sarkításon túl, tökéletesen bemutatja, mit tesz a félelem lelke egy hiszékeny és rettegő társadalomban. A „Kóla, puska, sült krumpli” (Bowling for Columbine) című film bemutatja az amerikai társadalomban tomboló és áldozatokat szedő félelem lelkének a működését. A fehér ember mindig félt valamitől, ezért kellettek a gettók, a fegyverkezés, s ma is ezért kell, hogy ellenségeket gyártsunk, hogy a közös félelmünk tárgya ellen, egy egységes társadalom lépjen majd fel. Na persze, mondhatjuk, hogy ez Amerika, a kóla, a puska és a sült krumpli hazája, Árpád népe meg más utat választott. Talán a sült krumplit nokedlire cseréltük, de a félelem lelkét nem tudtuk száműzni az életünkből. Hitel, cigánykérdés, vásárlási mánia, s mennyi minden még, ami semmi másból nem táplálkozik, minthogy félünk és rettegünk mindentől és mindenkitől. Csak azok tudnak megállni és változtatni, akik tudják és érzik, hogy nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten. Hanem az erőnek a Lelkét, ami sohasem ismer lehetetlent, hanem elmegy a végsőkig, ha kell a keresztig. Nem a félelemnek lelkét, hanem a szeretet lelkét, amely önmagáról semmit sem tud, de mindenkit önmaga elé helyez. Nem a félelemnek lelkét, hanem a józanság lelkét, amely mindezt Krisztushoz illő méltósággal teszi.