Érettség

Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék.” (6.)

Egy ideje már jó minőségű balzsamecetet vadászok, mert ugye, amit mifelénk árulnak, az sok minden csak nem balzsam, meg nem ecet. Most nem megyek bele gyártási folyamatokba és a szőlő körüli ágazatok sanyarú sorsának elemzésébe, de a lényeg, hogy normális balzsamecetet nem tudsz leakasztani se a madaras se a madártalan multi polcairól. Kitörő ujjongással találtam rá olasz kis delikát bolt polcain az igazi és hamisítatlan fekete csodára, de hamar lelohadt a lelkesedésem, amikor felfogtam, hogy amit én kinéztem magamnak, az a kis extravecchio (ez ugye a huszonöt pluszos korosztály) pont annyi, amennyim nekem sohasem lesz erre a nyalánkságra. Gondolkodóba is ejtett, hogy mitől ilyen drága, aztán persze felfogtam én, hogy 100kg szőlőből lesz egy üvegcse ecet, mindez 25 év gondosan ellenőrzött munkájával, de akkor is. Ami sok, az sok. Szóval vagy beérem a fiatalka utánzatokkal, vagy az igazi érett és telt ízekért mélyebben a zsebembe kell nyúlnom. De ez van mindennel, ahol a minőség számít, hiszen az igazán jó, az mindig igazán drága. Lehet, hogy nem pénzben mérve, de energiában, odaszánásban biztosan. Ez pedig az Isten rendjében is hasonlóképpen van, meg az Egyházban is így kellene, hogy legyen. Kipróbált, érett, tapasztalt emberek, akik nemcsak úgy beesnek egy rendszerbe, meg éppen csak rálépnek egy útra, hanem olyanok, akiket az Isten már megmért, és a feladatra éppen megfelelőnek talált. Sok bajtól megvédene minket az, ha a minőséget így is biztosítanánk, s nemcsak hirtelen jött lelkesedésből akarnánk vezetni, vagy vezetve lenni.