Nem jön

„Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram…” (48.)

Igyekszem nyugodt ember maradni, vagy csak annak tűnni, éppen ezért különösen is vigyázok magamra azokban a helyzetekben, amikor mindenki más ideges vagy feszült. Talán ez a készség akkor alakult ki bennem, amikor még gimis koromban elvittek a szüleim a vasútállomásra és ott hagytak, mert majd „úgyis jön a vonat”. Az a vonat éppen Lengyelországból jött és ment tovább Romániába, ami igen jó volt nekünk, akik Debrecenbe utaztunk, kényelmes utolsó kocsi, nincs átszállás, ami nagy szó volt abban az időben. Na, ez az én vonatom nem jött, mert éppen késett. Be is mondta a hangos, hogy nemzetközi gyorsvonat késik, előreláthatólag tizennyolc órát!!! Ez az a pont, ahol nincs miért idegeskedni, az esélytelenek nyugalmával rogysz le a hátizsákod mellé és gondolod újra önmagad, teljes és mindenre kiterjedő nyugalommal. Nincs miért idegeskedni akkor, amikor a késés konkrétan azt jelenti, hogy amire vársz, az nem jön! Így van ez sok mindennel az életben, herceggel a fehér lovon, fizetésemeléssel, „végre lesz időm pihenni” szlogennel. Ha ki mered mondani, hogy valami nem jön és odamered ezt is tenni az Isten kezébe, akkor felszabadulsz az állandó idegeskedés alól. Majd lesz vonat, ami elvisz oda, ahova mennem kell. Nekem tenni kell a dolgom, élnem, szeretnem, várnom, de semmiképpen sem görcsölnöm, csak azért, mert valami az életemben nem jön, vagy késik. Esetleg mindkettő egyszerre!