Origo

„Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (11.)

Felmentem egy általam megnevezni nem kívánt hírportálra, hogy lássam, mi újság van ezen a széles nagyvilágon. Mivel ez a hírportál csakugyan középpontja lehet a friss híreknek, elkezdtem böngészni a legfontosabb címszavakat. Most mondjam vagy mutassam? Mondom a kulcsszavakat: Putyin, Zuschlag János, Simon Gábor, Orbán Viktor, Ferenc pápa, Obama, Pistorius és Philip Seymour Hoffman. Micsoda nagy nevek: szentek, álszentek, elítéltek és ítéletre várók, kitüntetettek és lesajnáltak. Azt hiszem, nem szeretnék felkerülni egy ilyen központi hírportál szalagcímei közé. Nem akarok nagy lenni, legalábbis így nem. Mert az ember általában nem tudja, hogy mit is kezdjen a nagyságával, a legtöbben beleőrülnek abba, hogy gazdagok, hogy híresek, hogy olyan kapuk nyílnak meg előttük, amikről korábban álmodni sem mertek. A nagyságnak csakugyan van átka, amit nagyon nehéz áldássá formálni az ember saját életében. Mégis lehet, hiszen még a központi hírportál hírei között is feltűnnek olyan nevek, akik a nagyságukat merik és akarják kicsiségükben megélni. Nemcsak Ferenc pápára gondolok, hanem mindazokra, akik megértették, hogy a nagyság arra adott lehetőség az embernek, hogy merjen kicsi lenni. A felemelkedés azért lehet, hogy abból alászállás szülessen. A nagyságnak, ha nincs benne meg az alászállás alázata csakis átka lehet, vagy itt, vagy az örökkévalóságban. Ugyanakkor áldássá lehet az a nagyság, itt és az örökkévalóságban is, ha képes alászállni, másokon segíteni, másoknak szolgálni.