Gyűlöletbeszéd

„Azután ezt kérdezte: - De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: - Feszíttessék meg!” (23.)

Olyan furcsán működik ez a világ. Vagy csak benne az ember. Vagy csak azért működünk így, mert elszakadtunk az Istentől, s elhittük magunkról, hogy tudjuk mi a jó, meg mi a rossz, s azt is hisszük, mi majd tudunk különbséget tenni e kettő között. Valahol olvastam, hogy a szeretetnek nem kell különösebb ok, hogy szeressen, pontosan azért szeretet, mert nem vár viszonzást, nem vár semmit, csak szeret, árad, ad és nem kér cserébe semmit. Egyre megdöbbentőbb azt tapasztalnom, hogy a gyűlöletünk is így működik, nem kell neki semmiféle különösebb ok vagy ürügy, egyszerűen csak úgy jön és árad, s ahogyan képesek vagyunk szeretni, úgy vagyunk képesek gyűlölni is. A gyűlölet is árad, s nekünk, egyszerű földi halandóknak választanunk kell mindig-e kettő között. Egy biztos, a kettő nem megy együtt. Vagy a szeretet árad belőled vagy a gyűlölet, s az határoz meg mindent, minden tettet és minden viszonyulást. Azt hiszem, az a legmegdöbbentőbb felismerése az életnek, amikor erre ráeszmélsz. Amikor felismered, hogy a kettő nem megy együtt, mert elpusztulsz bele, hogy egyszerre akarsz szeretni és gyűlölni, s ez a kettő szépen lassan megeszi benned egymást, s vele együtt téged is. Akkor, amikor a gyűlöleted neki indul, akkor éppen úgy, mint a szereteted árad, és túlcsordul és betölt másokat is és formál helyzeteket és formál életeket. Mindenfajta ürügy és ok nélkül küld életeket keresztre, ítél kínhalálra, juttat szenvedésbe. Hiszen így működik a gyűlölet. Ilyen egyszerűen.