Éljen az ellenség!

„…mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok.” (9.)

Hogy is volt, amikor a nagy és félelmetes ellenség lerohanni szándékozta Székelyországot? (Az ellenség meghatározás természetesen nem tükrözi a szerkesztőség véleményét, és a lerohanás ténye is máig vitatott!) A székelyek összegyűjtötték katonáikat, s az a maroknyi sereg, 3000 fővel várta, hogy az ellenség is felvonuljon a nagy ütközetre. A székelyek kémet is kiküldtek, hogy ugyan nézze már meg mennyi az ellenség?! A választás Árminra esett, aki el is ment és ki is kémlelte annak rendje és módja szerint az ellenséget. Amikor visszajött, kérdezték a többiek, mennyien vannak az ellenséges sereg katonái. Ármin megvakarta a fejét: - Úgy lehetnek 2 millióan. – No, az nem kevés! – hümmögték a többiek. – Az nem, mondta Ármin, de van azért még is egy kis gond! – No, mi az, kérdezték a többiek, csak nem félsz Ármin? – Fél a rosseb, felelte Ármin, csak hát a fene se tudja, hogy hová teszünk ennyi hullát! Vagyis, háborúban ott a nagy lehetőség, ahol a legtöbb az ellenség! Úgyhogy drága barátaim tessék felkötni azt a bizonyosat, mert az ellenség sok és csak egyre több lesz. Akik hisznek a feltámadásban, és akik ezért képesek kockára tenni az életüket, azok a világ számára nagyon veszélyes emberek. Irányíthatatlanok, mert nem embereknek engedelmeskednek, hanem az Istennek. Nem lehet őket megvásárolni, mert beérik az Isten szerinti eléggel, nem hajszolva a világ szerinti sokat, és nem gyötrődve a világ szerinti kevés fölött. Úgyhogy drágáim újabb felvésni való a szívünk hústábláira: Az a keresztyén, akinek csak barátai vannak, az nagyon gyanús keresztyén! (…vagy halott!) Sokat ígérő kapu ott nyílik, ahol az ellenség is sok. Tudjátok, mint az orvos, akinek az egészségesek között nem sok lehetősége van, ámde a betegek között annál több! Habár, mintha ezt valaki már mondta volna…