Just do it?

„Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának;” (31-32.)

Nem tudom kaptátok e már azt a választ, amikor valamit félre értettetek, vagy nem jól csináltatok és mentegetni próbáltátok magatokat a szokásos „Azt hittem…” kezdetű mondattal, hogy „Hinni csak a templomban kell!”. Én egyszer-kétszer kaptam, és mindannyiszor felbosszantott, idegesített, és azóta is, ha hallom, teljesen tönkretesz az emberi értelemnek és jóérzésnek ez a fajta hiánya. Remélem, megbocsátjátok a kifejezést, de nemcsak, hogy parasztság, hanem alapvetően téves és beteges a gondolat, hogy a templomban hinni kell, mindenhol máshol pedig nem. Aki csak a templomban hisz, az ne is menjen oda. Tök felesleges. A templomban nem történhet semmi, amit az életünk előzőleg meg ne alapozna. Aki csak a templomban, egy-két kósza zsoltárban akarja dicsérni az Istent, úgy, hogy az élete minden apró részletéből kihagyja őt, az ne menjen templomba. Legalábbis addig ne, míg meg nem próbálja megtalálni Istent a hétköznapokban. Míg el nem kezd hinni a templomon kívül. „Mindent az Isten dicsőségére tegyetek!” Ezt nem tudom szétszedni, magyarázgatni, csak ismételni. Mindent. Nincs kivétel. Istennek nincs olyan pont a látóterében, amely bizonyos helyzeteket az életedben meg nem látottá tenne. Jézus Krisztus, amikor megkérdezik a törvényről, pontosan ezért beszél olyan keményen arról, hogy a régiekhez képest mit kell tenni az ő követőinek. „Én pedig azt mondom nektek: nem elégedhettek meg a minimummal, hanem mindent az Isten dicsőségére tegyetek!” Senki sem szolgálhat egyszerre két Úrnak, senki sem élhet egyszerre az Isten dicsőségére, és saját javára, úgy, hogy közben játssza a kis játszmáit vagy éppen tesz istentelen dolgokat. Mindent! Isten dicsőségére! TEGYETEK!