Kártún network

„... a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel... ” (11.)

Amikor a legkisebb öcsém három éves volt, akkor kezdte meg működését, főleg a Hanna-Barbera stúdió animációsfilm adatbázisára építve a Cartoon Network csatorna, ami abban az időben kész és képes volt klasszikus és szép mesefilmeket és animációsfilmeket is sugározni. Aztán eltelt tíz év és a klasszikus mesék mellé szépen lassan beszivárogtak a gusztustalanabbnál gusztustalanabb új sorozatok, majd újabb tíz év elteltével ez a tv csatorna nálam tiltólistára került. Az ok egyszerű: undorító és beteg meséket sugároz, amik nemhogy gyerekeknek nem valók, de szerintem a felnőtteknél is jelentős agysejt pusztulást idéznek elő, pár másodperc leforgása alatt. Ne tessék félre érteni, szeretem a felnőtteknek szóló meséket, a Family Guy vagy a Simpson család bármikor fel tudja dobni egy nyomott estémet, de az késő este van, és felnőtteknek szól, olyanoknak, akik tudnak különbséget tenni mese és valóság, vagy poén és poén között. De ezek a Kártún Networkos undorító mesék nemcsak, hogy grafikailag gusztustalanok, hanem a mondanivalójuk sem tartalmaz semmiféle értéket, s ennek ellenére gyerekek milliói nézik nap, mint nap. Vagyis ez a csatorna is formálja a gyerekeink ízlését, alakítja világképüket, s szemmel láthatólag hatással is van rájuk. Ma már egyre kevesebb gyerek képes gyönyörködni a jóban, örülni a szépnek, vagy csak felismerni azt, mert sikerült teljesen kiírtani belőle az erre való hajlamot és érzéket. Nemcsak a Kártún Networknek, hanem a Kártún Network féle szemléletmódot legyártó és megélő felnőtt társadalomnak, amely már éppen úgy nem tud és nem is akar örülni a szépnek vagy csöndes ámulattal gyönyörködni a jóban, mint ahogyan gyermekeik vagy unokáik. Sajnos a kár megbecsülhetetlen, s ha ma  kezdünk el tenni ellene, már lehet, hogy akkor is késő. Nagyon nem látok mégsem más esélyt, mint a példamutatást, úgyhogy kedves felnőtt társaim, tessék végre elkezdeni gyönyörködni a jóban, talán még van remény!