Életjelek

"Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól." (3.)

Ha azt mondanám, hogy gondolkozz el azon, vajon most élsz-e, azt hiszem, joggal tartanál tudathasadásosnak, vagy bolondnak, vagy ki tudja még minek. Hiszen ameddig lélegzel, ameddig dobog a szíved, addig bizonyára élsz, vitathatatlanul létezel. Mondjuk orvosilag vagy biológiailag tuti, hogy élsz. De mi van akkor, ha az élet nemcsak ezekre a biológiai funkciókra korlátozódik, hanem van az életünknek egy mélysége, egy elvárt vagy megélhető minősége? Mintha azt kérdezném, hogy milyen minőségű életet élsz? Nem pénzre, vagyonra, otthonra gondolok, hanem sokkal inkább a létezés igazi értelmére. Mik a te életjeleid? Nyomot hagysz?  Olyan életet élsz, amilyet érdemes? Persze eleve jó kérdés, hogy milyet érdemes... legyen ebben is Jézus Krisztus a példa. Íme az Ő életjelei. Először a szenvedés. Amiben alig egy-két méterrel a föld felett, de mégis a fájdalom legmélyére száll, meghal azért, hogy mások éljenek. Aztán feltámadása után negyven napon keresztül készíti fel az övéit egy egészen másfajta korszakra. Beszél nekik az Isten országának dolgairól. Bizonyítékokkal teszi nyilvánvalóvá, hogy a lehetetlen lehetséges, mert az, aki halott volt, íme él.  Életjelek. Bizonyítékai az igazi létezésnek. Szenvedés. Szó. Tett. S mindez ugyanarról szól, s ugyanabba az irányba mutat tovább.