Szolgálat

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.” (23-24.)

Nem tudom, hogy figyeltél e már valakit titokban (nem-nem, nem kell rosszra gondolni, sem pajzán, sem nemzetbiztonsági hangulata nincs a kérdésemnek) úgy, hogy ő nem is tudta, hogy nézed. Furcsa látni az embert, hogyan is viselkedik, esetleg eszik, dolgozik, vagy éppen szórakozik, akkor, amikor azt hiszi, mások nem látják. Ahogy kihúzom a szobából a lábam, s óvatosan visszalesek, akkor látom igazán, hogy a gyerekeim, hogyan is játszanak egymással, akkor, amikor nem kell a figyelő tekinteteknek megfelelniük. Ahogy a tanár kimegy a teremből, ténylegesen megkapja azokat az „arcjátékokat”, indulatokat, szavakat, amit tényleg neki szánnak, s amit addig, a szokásos iskolai rend miatt nem adhattak ki magukból a fiatalok. Kíváncsi lennék arra is, hogy vajon javulna-e egy munkahelyen a munkavégzés minősége, ha mindenkire egy kamera irányulna, aminek a végén a nagyfőnök ellenőrizné a tényleges minőségi munkavégzést! Egyszóval, mi emberek, egészen másképpen tudunk viselkedni akkor, amikor látnak, és akkor, amikor nem. Bármit is tesztek, bármit is mondotok, el ne felejtsétek, hogy Isten mindig mindent lát, mindig mindent hall, így mindent neki tesztek és neki mondotok. Ezért mondja az apostol, hogy amit tesztek, jó lélekkel tegyétek, mert így is, úgy is, az Úrnak teszitek, Ő előtte élitek, s ebben a műfajban igazán az számít, hogy Ő rábólint-e a tetteinkre. Igazán a szolgálat ettől lesz szolgálat, hogy a másik oldalon mindig Isten van, s mi neki szolgálunk, Ő érte teszünk, még ha kívülről nem így tűnik is.