Isten engem úgy segélyen!

„Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (10.)

Már kezdtem büszke lenni magamra, hogy milyen kis frappáns címet sikerült találnom a ma reggeli „szösszenetnek”, de a biztonság kedvéért ilyenkor mindig felvágtatok az internet széles információs sztrádájára, nehogy belegázoljak mások lelkébe, meg a szerzői jogokba. Büszkeségem kicsit alábbhagyott, amikor rájöttem, hogy Ian Ross: FareWel drámájának az ügyes kezű fordítók pontosan ezt a címet adták, de így legalább most rájuk lehetek büszke. Igaz, a dráma alapproblémája ugyanaz, mint a ma reggeli gondolataimnak, Isten engem vagy másokat segéllyel segít, vagy a munka lehetőségével? Nos, erről röviden csak ennyit: Aki nem akar dolgozni, ne is egyék! Nagyon fontos megérteni az eredeti mondás és a köznyelvben népszerű párja közti különbséget. Hiszen a hangsúly nem a képességen, hanem az akaraton van, nem azok nem érdemlik meg az ételt, és azt, hogy megkapjanak minden segítséget, akik nem képesek dolgozni, mert valami külső vagy belső körülmény megakadályozza őket. Azok nem érdemelnek segítséget, ételt, pénzt vagy bármi mást, akik tudnának, de nem akarnak dolgozni. Akinek jó az emlékező képessége (remélem nem azért, mert ott volt, hanem mert olvasta) talán még fel tudja idézni, mit is mondott Isten az embernek a munka és az étel viszonyáról. „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.” (1Móz 3:19) De az egész történet azzal kezdődött, hogy a világban elhelyezett ember feladatul kapja az őrzésen túl azt is, hogy művelje meg ezt a világot, vagyis dolgozzon benne és érte, ahogyan csak erejéből telik. Ezért nagyon fontos, hogy mi keresztyének, minden modern kori divat ellenére, ebben is ragaszkodjunk a Szentírás szavához. Először is példát mutatva azzal, ahogyan erőnk és tudásunk legjavát adva dolgozunk, másfelől azzal, hogy figyelmeztetjük a világot: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék! Ha pedig annak ellenére, hogy nem akar dolgozni (és nem is dolgozik), de mégis úgy él, mint Marci Hevesen, annak sajnos mi fogjuk meginni a levét.