Viszlát, szevasz

1Mózes 49 „Rúben, te vagy elsőszülöttem, erőm, férfierőm első termése, kiválóan hatalmas, kiválóan erős. Kiáradtál mint a víz, nem maradsz az első…” (3-4a.) Nem is tudom hol hallottam, de nagyon tetszett. Meg is fogott belőle pár ritmus, kicsit a gimis korszakom alteres zenekarainak hangulata úszott-kúszott vissza az életembe, ezen sorok hallatán: „Tiltott gyümölcs volt az alma, Ádám Béla de főleg Éva, királyságunk ismét álom, sebaj, kihordjuk majd lábon…”. Azt hiszem, manapság a bűnre, legjobb esetben is így gondolunk, lábon kihordható, meg mindenki megbotlik és hibázik, de főleg Éva! :-) Én azért - nem az Évák védelmében -, de a Bélák és Ádámok nevében jelzem, nem biztos, hogy mindent ki lehet hordani lábon. Illetve, vannak olyan típusú betegségek, amiket, ha kihordunk lábon, olyan súlyos szövődményekkel és következményekkel kell számolnunk, amik egy életre meghatározhatnak minket. A bűn, nem hordható ki lábon, csak úgy, szövődmény és következmény-mentesen. Hiszen Ádám és Éva Isten ellen lázadó akarata, olyan betegséget szült, amibe – igaz, hogy nem haltak bele – de a szövődményeket és a következményeket egész életükben viselték. Sőt! Utódaik is mind, folyamatosan szenvednek tőle. Ha ezt jelenti a lábon kihordás, akkor én azért valami jobbat választanék. Jákób halála előtt megáldja a fiait, szinte a jövőjüket jósolja vagy határozza meg. Elmondja mindenkinek, hogy mi az, amit kihordott lábon, de azt is elmondja, mik a szövődmények és következmények. Rúben az elsőszülött, az erő, a büszkeség, az, aki hatalmas, az, aki méltó és büszke képviselője mindannak, amit az atyák a fiaikban továbbörökítve látni akarnak. De Rúben bűne, az, hogy apja ágyába vágyott, olyan szövődményekkel jár, ami megszünteti az elsőszülöttség jogát, s ami egészen más irányt szab az életének. Megbocsátott neki az apja? Bizonyára. Mostohaanyjai? Természetesen. Testvérei? Ők is! Mondhatjuk, hogy kihordta lábon, de sajnos örök életre tartó szövődményekkel.