Esz-dúr

1Mózes 50 „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (20.) Egyszer, egy nagyszabású koncert előtt, Arturo Toscanini a híres karmester csöndesen ült öltözőjében, éppen az esti darabra koncentrálva, amikor berohant a zenekar fagottosa, teljesen kétségbeesetten. – Mester, sajnos történt egy kis baleset, megsérült a hangszerem, nem tudok rajta ma este játszani, mivel az Esz dúr nem szól rajta. Toscanini egy szót sem szólt, csak hátradőlt foteljében és becsukta a szemét. Szegény fagottos azt sem tudta mit csináljon, hosszú percekig állt a karmester előtt, aki teljes nyugodtsággal ült csukott szemmel a foteljében. Úgy tíz perc múlva Toscanini kinyitotta a szemét, és így szólt zenészéhez. – Nyugodjon meg fiam, ma este nem lesz szüksége az Esz dúrra, mivel a fagottnak nincs ilyen a darabban. Nyugodtan menjen a helyére és játsszon. Vagyis, képes volt lejátszani a karnagy fejben az egészet, hangról hangra, ütemről-ütemre, azért, hogy a nagy előadás hibátlanul létrejöjjön. Mi emberek szeretünk előre tervezni, alaposan és pontosan, részletesen, mert csak így érezzük magunkat biztonságban. Persze tudjuk, hogy mi tervezünk, a Nagy Karmester pedig végez, és vezényel, és tud előre minden hangot, minden ütemet. Néha mikor ráébredünk, hogy nem minden úgy alakul, mint ahogy terveztük, vagy tervezni akartuk, akkor rohanunk, megdöbbenve, kétségbe esve, nincs az a hang, vagy hangnem, vagy nem is tudjuk mi. A Nagy Karmester pedig nyugodtan hátradől, csukott szeme mögött életre kel az egész zenemű, aztán nyugodtan utunkra enged minket, visszaállít a helyünkre, mert a ma esti darabban nem kell az a hang, így is tökéletes lesz. Lehet, hogy elsőre nem minden úgy alakul, ahogyan elterveztük, lehet, hogy kétségbeejtő, lehet, hogy kiakasztó, de a Nagy Karmester mindent tud. Előre. Az ő terve fontosabb, mint a miénk. Ráadásul, az övé biztos, hogy teljesül.