Váló ok

Róma 11:1-10

„Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! ... ” (1a.)

Szomorú statisztikai adat, hogy ma Magyarországon közel 26.000 válás jut 45.000 megkötött házasságra. Ezzel az Európai középmezőnyben vagyunk csak, ami nem igazán vígasztal minket, engem legalábbis egyáltalán nem. Kicsit utána olvasgattam, hogy mi az oka az életre kötött szövetség felbomlásának, és elég meglepő dolgokat olvastam. A” kedvencem” egy olyan válás, amikor a váló ok az volt, hogy a férj megkövetelte a feleségétől azt, hogy Star Trek jelmezben járjon egész nap, és klingon nyelven beszélgessen vele. Persze a történet nem mindig ennyire beteg, néha egészen egyszerű prózai okok vezetnek a válásig. Főleg olyan okok, amik azon a két emberen múltak, akik egyszer örökre mondták ki egymásra az igent. Majdnem mindig lehetne más a történet vége, de a legtöbbször, a hűtlenségre, az emberi durvaságra, nagyon nem lehet mással válaszolni. Azért is gáz ez az egész, mert lassan ebbe a kortünetbe generációk nőnek bele, ha nem megy először, majd másodszor. A környezetemben egyre több olyan 27-30 éves fiatal van, aki már túl van egy váláson. Persze mindig van felmentés, mindig van indok, valahogy gyógyítani kell magukat. Egy ilyen világban, s egy ilyen korszellemben gyökerezve talán nehéz lehet megérteni, hogy Istennél nincs váló ok. Ő nem lép ki az emberrel kötött kapcsolatból és szövetségből. Pedig lehet, hogy még logikus is lenne, az ember félremegy, nem törődik vele, megszűnik az életközösség, vagy létre sem jön igazán. Joggal mondhatná azt Isten, hogy elég. De mégsem teszi. Nem veti el az Ő népét, nem mond le róluk, nem engedi el őket, hanem folyamatos szeretetéről biztosítja. „Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket.” (1Sám 12:22)