Helycsere

Róma 11:33-36

„Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" (35.)

Nicolae Ceaușescu, Leonyid Iljics Brezsnyev és Kádár János egyszerre és együtt kerülnek a Mindenható Isten színe elé, azért, hogy Isten végső ítéletet mondjon eme érdekes államférfiak fölött. Isten engedve igazsága és kegyelme egyszerre kényszerítő erejének, még egy utolsó „mentő” kérdést tesz föl nekik. Kádárral kezdi. – Te János, ha megmondod, hogy ki vagyok, ha felismersz engem, akkor megmenekülsz a pokoltól és a jobbomra ülhetsz. – Te vagy a Mindenható Isten! – vágja rá Kádár, majd helyet foglal Isten jobbján. Brezsnyev következik, Isten hozzá is odafordul, s ugyanazt mondja neki is. - Te Iljics, ha megmondod, hogy ki vagyok, ha felismersz engem, akkor megmenekülsz a pokoltól és a jobbomra ülhetsz. – Te vagy a Fenséges és Mindenható Isten! – vágja rá Brezsnyev és helyet foglal Isten jobbján. Ceaușescu már nehezen fér a bőrébe, alig várja, hogy sorra kerüljön. Isten sokáig nézi őt, majd nehéz szívvel mondja neki: - Te Nicolae, ha megmondod, hogy ki vagyok, ha felismersz engem, akkor megmenekülsz a pokoltól és a jobbomra ülhetsz. Ceaușescu nézi-nézi Istent, mereszti a szemét, csóválja a fejét, majd azt mondja. – Fogalmam nincs, hogy valójában ki vagy te, de már az elejétől fogva az piszkálja a csőröm, hogy voltál képes a helyemre ülni!!!

Jaj, de gonosz vagyok… de rögtön átfordítom magunkra. Te képzelted már magad Isten helyébe? Ugye-ugye! Nincs olyan ember, aki még ne tette volna meg. Ha van, akkor még nem elég erős, hogy bevallja magának, hogy ő is megpróbálta. Mert az ember legnagyobb kísértése mindig az, hogy Istennek hiszi és képzeli magát. Azt hisszük megtehetünk bármit, bárkivel, bármikor. Vagy mi teszünk szívességet neki. Esetleg ötleteket adunk neki. Figyeld csak a döntéseid, az életed, az imáid! Akkor jutsz igazán Isten közelébe, amikor belátod, hogy mennyire messze vagy tőle, s Ő mégis mennyire közel jött Krisztusban hozzád.