Hol a határ?!

Róma 9:14-29 „Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (8.) Még mindig a „jajistenembetörtekhozzánk” című többestés műsorszám fut nálunk. Amúgy izgalmas előadás, a szereposztás kitűnő, a stáb kitesz magáért, egyedül a rendezésben érzek némi bizonytalanságot. Mert ugye, ez egy klasszikus téma, igaz abszolút modern környezetbe ágyazva. A díszletek zseniálisak, Miskolc legforgalmasabb része, piac, autóbusz pályaudvar, a háttérben a Megyei Rendőr főkapitányság komor épülete. Átlagos családi ház, átlagos család, és sajnos átlagos probléma. Hiszen felnőtt ebben az országban úgy két generáció, hogy sem tisztességről, sem becsületről, sem munkáról nincsen fogalma, és egyre kevesebb élő és normális példát lát ezekre a dolgokra. Így nem meglepő, hogy a rendező koncepciója szerint, fényes nappal, két suhanc kirámolja egy átlag család átlag házának átlag pincéjét. Szerintem kedves fiatal olvasóm, benned is összefut minden düh és indulat, amikor látod azokat, akik így élnek, munka, becsület és tisztesség nélkül, mi pedig eltartjuk őket, kínnal és keservvel. Nézve ezt a darabot kicsit belülről, kicsit kívülről, engem továbbra is a rendező koncepciója foglalkoztat, hogy mit is vár el tőlem, meg tőled, meg tőlünk. Mi keresztyének hogyan reagáljunk erre a jelenségre, erre a korszellemtől átitatott színjátékra, olyan kérdéseket feszegetve, hogy hol is vannak a határtalan szeretet határai és ki is az én felebarátom?! Van amire nincsen recept, csak a csöndes belenyugvás a Rendező koncepciójába. Ez a koncepció azt hiszem, csak első ránézésre tűnik keménynek és kegyetlennek, második olvasatra már sokkal szelídebb, végül megbékélünk valamennyien vele. Nem az enyém, nem a tiéd, nem a betörőé, nem a becsület nélkül felnövő generációké, nem a szenteké és nem is a gyalázatosoké, nem azoké, akik akarják, vagy akik elveszik, vagy akik loholnak utána, hanem egyedül a könyörülő Istené. Minden. Még a rendezés joga is.