Otthonteremtés

2Mózes 26 „Állítsd fel a hajlékot pontosan úgy, ahogyan megmutattam neked a hegyen!” (30.) Biztos elképzelted már álmaid otthonát, vagy talán már jártál is benne. Valami hihetetlen érzés kerít a hatalmába akkor, amikor mindaz, amiről álmodoztál, az egyszer csak körbe vesz vagy a szemed előtt van. Én az álmaim otthonában nagyon régen jártam, de a mai napig előttem van minden apró részlete, s bennem van az-az érzés, amit akkor éreztem. A skót felföld egy csöndes kis falucskájában jártunk, egy csodálatos tó volt a közepén, s a tó fölött a domboldalon állt egy házikó. Ennek a tóra néző teljes fala üvegből volt, s amikor beléptem oda, akkor derült ki, hogy ott egy hatalmas, tágas, kandallós nappali van. A tűz ropogott, lágy kelta muzsika szólt, s amikor megkaptam a csésze meleg teát, és a tűz mellől lenézhettem a tóra, tudtam, hogy otthon vagyok. Azóta is sokszor eszembe jut, pedig közel tizenöt éve lesz annak, hogy akkor, ott utolért ez a „végre megérkeztem” hangulat. Nagyon sokáig nem értettem, miért kell a zsidóknak annyit szenvedniük azzal a szent hajlékkal, a puszta közepén, a semmiben vándorolva, ráadásul létrehozni valamit, ami majd befogadja a befogadhatatlant. Méretek, tervek, mi milyen hosszú legyen, hogyan nézzen ki, milyen drágaságok díszítsék, tiszta kiszúrásnak hittem nagyon sokáig. Aztán – miközben felidéztem azt a skóciai álomotthont – megértettem, hogy az embernek, és az Istennek is, csak egyszer kell megérkeznie. De az a hely, ahová Ő megérkezik, az „olyan” kell, hogy legyen. Olyan hangulatos, olyan tökéletes, olyan vonzó, olyan harmonikus, olyan tiszta, ahová Ő majd meg akar érkezni. Ezért mondja el, írja le pontosan, milyen kell, hogy legyen az a hajlék, ahová Őt akarják befogadni. Ahová az Istent várják, ahová Őt akarják beengedni, ott nem elég egy-két nagytakarítás, egy rapid seprés, hanem ott úgy kell a hajlékot el- és előkészíteni, ahogyan azt Ő pontosan meghagyta nekünk.