Oka van

2Mózes 22 „Ne késsél adni abból, amiből bőséged és felesleged van!" (29.) Béreket kompenzálunk, adót visszatérítünk, felmondó leveleket letétbe helyezünk, árfolyamot gátolunk, számolunk, kijövünk és túlélünk. Ez zanzásítva a tegnap esti híradónak az örömüzenete, (a nem öröm kategória az a szokásos "felborult, belerohant, megölte, öngyilkos lett" kategória volt) amiből azért mindenkinek átjött, hogy mekkora slamasztikában vagyunk anyagilag is. Minden forint számít, mindent beosztunk, jobb megélhetés után kutatunk, miközben azért látjuk, hogy nagyon sokan nem így élnek ebben a világban. Sok embernek van nagyon sok pénze, a luxusautók szaporodnak, a bankok válság közepén arculatot váltanak, meg- és felújulnak. Ez a kétfelé szakadás egyre mélyebb probléma lesz, a szakadék mélyül, a partok távolodnak, pedig nem kellene, hogy így legyen. Hiszen, akinek van, annak nem véletlenül van annyi. Igaz, ez a bibliai közgazdaságtan nem volt és nem is lesz soha népszerű, de az igazsága vitathatatlan. Nem kellene, hogy feleslegünk legyen, hiszen az maga a pazarlás. Akinek feleslege és bősége van, annak azért van, mert ezt a bőséget megengedi az Isten. De azért engedi meg az Isten ezt a fajta különbséget ember és ember között, hogy a bőség mindenki számára lehetőség legyen akár adni, akár kapni. Nem is kérdés ez a Szentírás számára, hiszen ez a mondat nem az adás tényéről szól, hiszen az evidens, hanem az időzítésről. Mindenképpen adj, hiszen Isten bőkezű Isten, ráadásul ami itt bőség és felesleg, az odaát semmit sem ér. Adj, de időben, mert ha késlekedsz, akkor ezzel még kiszolgáltatobbá teszed azt, akinek nem jutott a bőségből. Legalábbis eddig még! Szóval ne késlekedj adni abból, amiből bőséged van.