Tartozás

2Mózes 23 „Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyében a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot." (2.) Mindenki tartozni akar valahová, és mindenki kell, hogy tartozzon valahová. Amúgy sem vagyok nagy Tamási Áron rajongó, de szegényt mindig ugyanazzal az idézettel húzzák le, pedig Ábel a rengetegen kívül is mondott ám okosakat. Meg Tamási Áron is... (A kedvencem tőle a "Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan." ebben cseréld le a magyart arra amire szeretnéd, református, keresztyén, apa, anya, pedagógus, miniszterelnök stb.), de ez a "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne..." elég gyenge szövegnek tűnik. Ennél sokkal több oka kell, hogy legyen a létezésünknek, de annyi igazság mégiscsak van benne, hogy megbetegítő lehet, ha sehol nem vagyunk otthon, ha sehová sem tartozunk. Vagy lehet, hogy ennyire nem jó az embernek egyedül lenni, ezért közösségre vágyik, ahol  el- és befogadják, csak nem mindegy, hogy milyen áron.  Lehet, hogy jó másokhoz tartozni, az is lehet, hogy a legjobban a tömegben lehet elrejtőzni mások elől, de a tömeg mindig komoly veszélyeket rejt magában. Oda tartozol, elfogadnak, talán még szeretnek is, s te ezért része leszel a tömegnek. Osztod a nézeteit, a véleményét, s néha olyat is kimondasz a tömeggel, amit nem is gondolsz, s néha olyat is megteszel, ami nem is te vagy. Eltompulsz, feloldódsz s észre sem veszed, amikor a többség, a tömeg valami rosszat akar, amikor ferdít, amikor rossz döntéseket hoz. Eljön az a pillanat, amikor a többséghez és az Istenhez tartozásunk meg kell, hogy küzdjön egymással, s nem kérdés, hogy kinek kellene győznie. A kérdés csak annyi, te kihez tartozol igazán?!