Láthatatlan ember

1Mózes 31:22-54 „… nem fogja ugyan látni senki közülünk, de Isten lesz a tanú köztünk!” (50b.) Annak ellenére, hogy nagy „Egri csillagok” fan vagyok, mégsem azt tartom Gárdonyi legjobb művének, a „Láthatatlan ember” sokkal jobban tetszik. Ha ismét csepegtethetek egy kis kultúrát belétek, akkor hadd ajánljam elolvasásra, ármány és szerelem, hunok, csaták, és végül a szomorú felismerés, amit a mű főhőse, Zéta állapít meg az emberről. „Az állatok ismerik egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer engem, pedig feleségem és őrzőangyalom, s nyitva előtte fiókom és szívem egyaránt. De azért nem ismer. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” Sokan élik úgy az életüket, mintha teljes egészében elhinnék Zéta szavait, mintha csakugyan láthatatlanok lennének. Talán néha minket is megkísért a gondolat, hogy elhiggyük magunkról, hogy csakugyan vannak olyan pillanatok és élethelyzetek, amikor láthatatlanok lehetünk. Amikor senki sem lát az arcunk mögé, amikor senki sem tudja, titokban mit teszünk, mit érzünk, vagy éppen mit gondolunk. A társadalom is rásegít erre, hiszen elhiteti velünk, hogy akivel nem törődnek, márpedig sok emberrel nem törődnek, az ugyancsak láthatatlan lehet. Ki kell ábrándítsak mindenkit, legfőképpen magamat. Mert el lehet bújni mások elől, el lehet bújni önmagunk elől, de Isten elől senki sem bújhat el, előtte senki sem lehet láthatatlan. Ha jól tévedek, Ádámék még a kezdet kezdetén megpróbálták ezt a műsorszámot, kevés sikerrel. Isten lát, előle nem lehet elbújni, semmi sem lehet titok, semmi sem lehet rejtve, mert előtte nincsen láthatatlan ember. Így szinte minden féle és fajta rejtőzködés, sumákolás, önbecsapás, teljesen felesleges és értelmetlen is. Lehet, hogy ugyan más nem látja, de Isten biztosan. Ezt nem árt jól az eszünkbe vésni!