A megfelelő pillanat

1Mózes 31:1-21 „Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek!” (3.) Nem vagyok nagy horgász, és mélységesen tisztelem azokat, akik – velem ellentétben – azok. Akik képesek szenvedéllyel beszélni horgokról, kötésekről, halakról, csapágyakról és orsókról. Akik képesek órákat görnyedni egy-egy új technika fölött, amivel majd kifoghatják azt a bizonyosat, életük meghatározó horgászélményét. A szerelésen, etetőanyag-gyúráson, etetésen túl leginkább az a türelem lep meg, amivel a horgász ebben az egész folyamatban részt vesz és az a képesség, amivel felismerve a megfelelő pillanatot, megakasztja a halat. Én már a szerelésnél elvérzek (néha szó szerint, a horog veszélyes ám :)), de a legnehezebb számomra az a pillanat, amikor kapásom van, és be kellene rántani, de nekem nincs hozzá türelmem. Így általában elsietem és oda a hal, amit más, biztosan kihúzott volna. Felismerni a megfelelő pillanatot, nagyon nehéz a legtöbb helyzetben, de Isten ebben is segíteni akar nekünk. (Ahogy egy filmhős mondta egyszer: „… végül is, az Ő fia is horgászokkal érezte jól magát, szóval mi horgászok tartsunk össze... ”). A megfelelő pillanatban szól, megszólít, elindít, s ezt a pillanatot felismerhetővé teszi azzal, hogy üzen az életkörülményeiden keresztül. Jákób először „véletlenül” pont meghallja, ahogyan a sógorai szövetkeznek és gyűlölködnek ellene, fültanúja lesz annak, hogy mi is van a mindennapi mosolyok mögött. Aztán „véletlenül” szemtanúja lesz annak, ahogyan Lábán mindezekre reagál. Látja az apósa arcán, hogy az a nagy öröm és az a nagy elfogadás, ami a kezdet-kezdetén volt, az semmivé lesz akkorra már. Ahogyan változnak az erőviszonyok, ahogyan Jákób túlnövi őket, már nem szeretett rokon, kedves gyermekem, vagy Isten áldottja lesz belőle, hanem csak egy veszélyes ellenfél, egy felesleges kolonc. Jákób hallja, látja, figyeli a jeleket, de türelemmel kivár, várja a megfelelő pillanatot. Azt a pillanatot, amikor Isten megszólíthatja, hogy induljon el az ő vezetése nyomán. Ne félj attól, ha Isten az életedben az Ő megjelenését, vagy szavának kihirdetését, azt a várva várt és megfelelő pillanatot kemény jelekkel készíti elő és teszi egyértelművé. Ne siettesd, ne légy türelmetlen, csak figyelj.  Akkor biztosan nem fogod elszalasztani a megfelelő pillanatot.