Többlet(t)

Róma 12:3-8 „A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” (3.) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon híres sznob, vagy csak egy híres nagyon sznob, esetleg csak egy sznob. (Ha nem tudod mi a sznob, akkor okulj: Két sznob sétál a londoni elit negyedben. Megszólal az egyik: - De szép nyakkendőd van, mennyiért vetted? - 500 fontért - mondja a másik. - Megőrültél? - fakad ki a barátja - Tudok egy helyet, ott megvehetted volna 1000-t is. Na, ez a sznob!). A sznobunk, aki az Ambrózy vezetéknévvel bírt, elhatározta, hogy mindenképpen találkozni fog a kormányzóval, így megleste egyszer, amikor a parkban sétált, hirtelen elé lépett, majd kezet nyújtott és azt mondta: - Üdvözlöm, Ambrózy vagyok! A kormányzó, aki csak egy Ambrózyt ismert, Ambrózy Ágoston költőt, a bemutatkozás után sokáig méregette főhősünket, majd ennyit mondott neki: - Nem, maga nem Ambrózy! Azzal faképnél hagyta a szóhoz sem jutó sznobunkat. Azért mi nem ekkora sznobok vagyunk, de a problémáink gyökere valahol ugyanitt van. Többnek képzeljük magunkat, mint amik és amennyik valójában vagyunk. Többnek gondoljuk magunkat, mint amennyinek gondolnunk kellene. Sok szörnyűség származott már abból, amikor kis emberek nagyra törtek. Örültségből, sznobságból, vagy csak rendezni akarták a kisebbrendűségi komplexusukat. Ebben a történetben a motiváció amúgy teljesen mindegy, csak a végeredmény számít. A helyünkön vagyunk, vagy alá, esetleg fölé lövünk önmagunkkal kapcsolatban? Ha segíthetek elindulni a józanság útján, akkor kezdetnek gondolhatnád azt magadról, hogy sem több, sem kevesebb, nem vagy, mint az Isten megváltott gyermeke.