Ha megváltoztathatnám a világot

1Tim 2:1-7 „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” (1-2.) Minden valamire való kollégista fiú egyszer a kezébe vette a gitárt, pár akkordot lepengetett rajta, aztán valakinek vagy a szenvedélye lett, vagy csak egy-két Metallica számig futotta az erejéből. Azt mondták akkor a nagyok, hogy a gitártudás ott kezdődik, ha a Led Zeppelin Stairway to Heaven-je, után még Eric Clapton Change The World című számát is el tudod játszani. Nekem ez a szám még csak álom, éppen úgy, mint az, amiről ez a szám szól: megváltoztatni a világot! Nem tudom, hányan álmodják ezt, vagy csak sírják bele néha a világba: bárcsak megváltoztathatnám ezt a világot. A nagyot is, meg a sajátomat is, hogy normálisabb legyen, hogy élhetőbb legyen, hogy ne féltsem majd a gyerekeim, hogy ne kelljen több ezer kilométerre mennem a megélhetésért, hogy megbecsüljenek, hogy ne ez az őrület vegyen minket körbe. Bárcsak megváltoztathatnám a világot, de se erőm, se eszközöm nincsen egy ekkora feladat végrehajtására. Nem tudom mikor lesz az a pillanat, amikor életemben először el tudom majd játszani ezt a csodás Clapton számot, de biztosan később, mint az, amikor rájövök, hogyan tudom megváltoztatni a világot. Ebben azért vagyok teljesen biztos, mert az a pillanat már eljött, teljesen bizonyosan tudom, hogy én nem tudom megváltoztatni ezt a világot. Azt is tudom, hogy te sem. Erre egyedül Isten képes, aki pedig azzal, hogy elküldte értünk a Fiát, már mindent megváltoztatott. Nekünk már csak annyi dolgunk van, hogy azokért, akiket az Isten ránk bízott, azokért mindent megteszünk, amit csak lehet, küzdünk, dolgozunk, s mindenekelőtt szüntelenül és folyamatosan imádkozunk.