Bűntudat

1Mózes 6 „Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.” (5-6.) Bűntudatom van. Bárcsak neked is lenne, s nem próbálnál meg tetszelegni a tökéletesség látszatában. Ma mindenki jó ember, meg nem is akart rosszat, meg hát a ló is megbotlik nem? Pedig négy lába van, nekünk meg csak kettő, se felelősség, se következmény, csak az önmagunk folyamatos mentegetése. Az érző, gondolkodó, jól „működő” emberhez hozzá kell, hogy tartozzon a bűntudat, de nem az a belülről furcsán mardosó, ami a rosszul elvégzett dolgaink után támad. Az a bűntudat kellene, hogy bennünk legyen, ami nem a tetteinkhez, hanem a létezésünkhöz áll egészen közel. A helyes bűntudat nem az, amit mi tudunk a tetteinkről, hanem amit Isten tud legbelsőbb lényünkről.  Mi általában azt nézzük, ami a szemünk előtt van, de Isten mindig a legbelsőbb lényünket és énünket nézi (1Sám 16:7). A bűn nem a tetteinkben rejlik, hanem szívünk legmélyén. Lefordítom. Valaki gyilkosságot követ el, s mi azt mondjuk rá, ez az ember gyilkos, mert megölt valakit. A tettéből fakadóan minősítjük őt. Isten máshogyan gondolkodik, s Ő azt mondja, ez az ember gyilkos, ezért megölt valakit. Az ember szívének a szándéka a lényegi kérdés, amit teszünk, az már csak ebből a szándékból fakad. Éppen ezért nincs olyan ember, aki ne lenne bűnös, még akkor is, ha mindaz, amit tesz az csupa szép és nemes dolog. Amióta ez a világ elromlott a szív szándéka ugyanaz és ugyanolyan, s ezen nem a tetteink fognak változtatni. Sőt! Ezen nem mi fogunk és mi tudunk változtatni, senki sincs, aki képes lenne a saját szívét és annak indulatait megváltoztatni. Egy dologgal segíthetünk magunkon, azzal, ha bűn tudatunk van. Mert így, ha tudjuk magunkról, hogy bűnösök vagyunk, akkor nyugodtan várhatjuk az életünkben azt, aki képes minket megmenteni és átformálni, aki „falánk és részeges ember, és a bűnösök barátja” (Máté 11:19).