T(örvény)

„A törvény tehát az ígéretek ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás.” (21.)

Van az úgy, hogy elragad a hév és csak visz és sodor, mint az örvény. Amikor agyadba szökik az indulat és ütnél, vagy üvöltenél, vagy csak korlátok nélkül jeleznéd, hogy valami nagyon nem stimmel. Vagy gátlások nélkül megszereznéd, lenyúlnád, a magadévá tennéd, hiszen jár, hiszen kell, meg mindenki más is így csinálja. Azt hiszem, ezért döntött úgy a mi Istenünk, hogy ismét teret engedve mérhetetlen bölcsességének, az emberek életébe adta a Törvényt. Azért van törvény, vagy azért van a Törvény, hogy gátat szabjon, hogy feltartóztasson, hogy falként vagy kerítésként néha a világ és közénk álljon. Vagy csak a vágyaink, az ösztöneink és a józanész által megtehető dolgok között meghúzódva jelezzen valami fontosat a normális és a nem normális dolgok egymáshoz való viszonyáról. Ugyanakkor nem árt tisztázni, hogy nekünk, keresztyéneknek a törvény csak a kezdet, hiszen az még nem szabadít vagy hatalmaz fel, nem ad esélyt a többre, a jobbra. A törvény nem segít abban, hogy az Isten előtt igaznak mondassunk, hiába tartod be, hiába haladsz a törvény betűje szerint, az csak a kezdet. Betartani a törvényt szép és nemes dolog, s ez az első lépés azon az úton, amin egyszer csak szembe találkozunk az élő és feltámadott Krisztussal, aki túl minden törvényen, képes nekünk igazi életet adni. Olyan életet, ahol már nem a vágyaink és indulataink visszatartására születnek törvények, hanem a vágyaink és indulataink szülik a saját törvényeinket