Szembesítés

Róma 1:18-32 „Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.” (20b-21..) Némi feszültséget érzek legbelül. Nehezebben is veszem a levegőt, utálom a szembesítéseket, mindig kellemetlen élményeket hoznak fel bennem. Állok az üvegfal mögött, ők nem látnak engem, csak én látom őket. Azt mondták, ha ismerem valamelyiket, akkor szóljak, mert biztosan közöttük lesz az, akit keresnek. Mondtam nekik, hogy nem nagyon emlékszem rá, hiszen csak egy pillanatra láttam, és akkor sem az arcát, de akik Őt keresik, azoknak ez nem kifogás és nem magyarázat. Tiszta C.S.I., nyomoznak utána, mindenki Őt keresi, én meg szemtanúként segítek nekik… Elkalandoztam, szóval vissza az üvegfal mögé. Ismerem Őt, hiszen mielőtt az anyaméhben megformált, már Ő is ismert engem. Végig ott volt az életemben, segített, emelt, csodákat tett, hogyne ismerném Őt. Ő Isten! Most meg az a feladatom, hogy ebben a nevetséges színjátékban majd én mondjam meg nekik, ki is Ő valójában. Az egész arról szól, hogy ők is ismerik, ők is tudják ki Ő, hiszen mindenkinek ugyanúgy mutatta meg magát. „Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.” (Róm1:20a). Én csak arra kellek, hogy ezzel mentsék majd fel magukat, miközben tudják jól, hogy nincs mentségük. Tényleg gáz ez a helyzet, hiszen ha rámutatok, akkor majd eljátsszák, hogy nem is sejtették, hogy Ő az. Ha azt mondom nincs köztük, és nem ismerem fel Őt, akkor pedig én leszek éppen olyan, mint ők.  Most újra lassan rájuk nézek, akik velem szemben állnak, s összeakad Vele a tekintetem. Ő az egyetlen, aki lát engem közülük, hiszen számára nincsenek falak. Egymás szemébe nézünk, megnyugtat, hogy nyugodtan mondhatom, mert tőlem majd ezt kérik számon, tőlük meg azt. Csöndben rámutatok, majd halkan suttogom, - Ő az! Aztán otthagyom őket, a többi az ő dolguk. Most már ők is megismerték az Isten, a többi tényleg rajtuk múlik.