Abszurd tánc

Róma 2:1-10 „Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől?” (3.) Tavasz volt akkor is, tisztán emlékszem az illatokra, a színekre, a parkra, aminek a közepén leültem kicsit megpihenni a sok gyaloglás után. Van annak is előnye, ha teljesen süket vagy, egészen más pozícióból kezded szemlélni és megfigyelni a világot, kicsit kívülről látsz mindent, s mivel nem hallod a szavakat, ezért inkább értesz a jelekből. Többet mond egy testtartás, egy arcrándulás, mint a kedvesen hízelgő szavak. Így ültem akkor is a parkban, amikor egy csapat emberre lettem figyelmes, akik – számomra teljesen abszurdnak tűnő módon – furcsán vonaglottak a napfényben. Átszellemült arcuk, csukott szemük, néha röhejes, néha szánalmas mozgásuk teljesen felbosszantott. Aztán tovább nézve őket, lassan megfogalmazódott bennem, hogy ez biztos valamilyen tánc lehet, de mivel én süket vagyok, és nem hallhatom a zenét, ettől még abszurdabbnak tűnt ez az egész. Idegességemben tovább mentem, a képet még sokáig magamban őriztem, ki tudja mire lesz még jó egy emlék szánalmasan vonagló emberekről. Aztán évek teltek el, ez alatt az évek alatt két fontos dolog is történt velem, az egyik, hogy találkoztam Jézus Krisztussal, aki megmentett engem önmagamtól, és ráadásként, visszakaptam tőle a hallásom. Egy egészen új életet kaptam, mert rá kellett jönnöm, hogy mégsem volt jó süketnek lenni, kívül maradni a világ zaján, s csodálatos harmóniáin. Tavasz van most is, ülök a parkban, nem messze tőlem egy csapat ember táncol. Átszellemült arcuk, csukott szemük, a zene ütemére harmonikusan rásimuló mozgásuk magával ragad. Hallom a zenét, s végre értem azt, amit csinálnak. Jézus így nemcsak a fülemet gyógyította meg, hanem a szívemet is. A szívemet, ami halott volt. Ítélkező, haragos, gyűlölködő, s, hogy ezt leplezzem, egyszerűbb volt mindenki mást ilyennek, abszurdnak, vagy éppen szánalmasnak látni. Megtanultam a leckét alaposan: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” (Mt 7:1-2). Köszönöm Uram!