Illatok

2Mózes 30 „De ha magatoknak készítetek illatszert, ne ebben az összetételben készítsétek; tartsátok ezt az Úrnak szentelt illatszernek! Mindenkit ki kell irtani népe közül, aki ilyet készít, hogy azzal illatosítsa magát.” (37-38.) Talán egy Chicago-i újság számolt be a következő sztoriról. Egy kínai étteremből elszalajtották a kifutófiút a közeli bankba, hogy váltson fel 500 dollárt, érmére és bankjegyre fele-fele arányban. A bank egyik alkalmazottja fel is váltotta az 500 dollárt, 250 dollárnyi apróra és –felmarkolva egy köteg százdollárost – 25.000 dollárnyi bankjegyre. A kifutófiú átvette az összeget, s gondolva, hogy végre megcsinálta a szerencséjét, hazasietett, hogy elrejtse otthon a hatalmas összeget. Az étterembe természetesen már csak 500 dollárt vitt vissza, mintha semmi különös nem történt volna vele. Amikor a bank felfedezte a hiányt és a rendőrség kihallgatta a bank alkalmazottját, akkor ő nem tudott pontos személyleírást adni a kínai kifutó fiúról, de azt vallotta, hogy az illatát bármikor felismerné. A rendőrökkel együtt sorra járták az éttermeket, míg meg nem találta azt az illatot, amelyikre emlékezett. Ott már hamar sikerült azonosítani a kifutófiút, aki visszaadta a pénzt, s a bank, mivel az ő hibájukból történhetett ez meg, ezzel le is zárta az esetet. Talán ilyen furcsát még nem is kérdeztem tőled – habár visszaolvasva az eddigi 452!!!!!!! reggeli áhítatot, azért voltak extrém kérdések – de ma meg kell, hogy kockáztassam: - Neked milyen illatod van? Nem feltétlenül arra gondolok, hogy Kenzo, Armani, vagy esetleg Hugo Boss parfümmel kened-e magad, arra se nagyon, hogy a bundáskenyeret érzem rajtad jobban vagy a fokhagymát… Engem csak annyi érdekel, hogyha elmész mellettem, ha élsz egy életet előttem, akkor érzem-e azt az illatot rajtad, ami speciálisan nem emberi, hanem sokkal inkább az Isten csodálatos illata?! „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?” (2Kor2:15-16). A saját illatod is lehet Krisztusszerű, humánus, kedves, szeretetteljes illat, de ha csak hasonlít az Úr illatához az kevés Neki, és kevés nekünk is. A világról nem is beszélve. Szóval orrokat fel, mély szippantás, aztán halljam! A te illatod kiről árulkodik?!