Elkészült

2Mózes 39 „Mózes megtekintette az egész munkálatot, és megállapította, hogy elkészült; egészen úgy készítették el, ahogyan az ÚR megparancsolta. És megáldotta őket.” (43.) Vannak olyan helyzetek, amikor már az, hogy elkészülünk valamivel, már önmagában az, hogy valamit befejezünk, már az is eredmény. Ez a "mindegy, hogy milyen, csak legyen kész" elv, ami bizonyos esetekben még jól is működhetne, ha nem próbálnánk meg olyan helyzetekben is alkalmazni, amikor pontosan nem ennek az elvnek kellene érvényesülnie. Elhatározod, hogy lefutod a félmaratont, az vagy sikerül, vagy nem. Nem hiszem, hogy számít, hogy szépen futottál- e , vagy sem, csak az a lényeg, hogy megvan. Egyetemi felvételin a lényeg, hogy az a pontod legyen meg, ami álmaid helyéhez kell, majdhogynem mindegy, hány pontod van még plusszba, ha elérted ami kell. Van, amikor elég, hogy elkészültél valamivel, elég, hogy megvan, vagy megcsináltad. Amikor az Isten ügyében munkálkodunk, amikor Ő bíz meg egy feladattal, akkor ott azonban magasabb minőségi kategóriáknak kell megfelelnünk. Nem elég ha megvan, nem elég ha kész, hanem nagyon is sokat számít, hogy a végeredmény hasonlít e ahhoz, ami Isten tervében is szerepel. Vagyis minden elvégzett dolgunk után az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy készen van-e, hanem, hogy tetszik-e az Istennek! Neki pedig az tetszik igazán, ami úgy van, ahogyan azt Ő eltervezte és kitalálta. Mindegy, hogy mit szól hozzá a világ, mindegy, hogy te hogyan is minősíted, a lényeg a fölöttünk kimondott isteni igen. Az- az igen, ami nemcsak azt nyugtázza, hogy valami készen van, hanem azt is, hogy az Isten tervei szerint van készen. A Húsvétban ez az Igen rázza meg ezt a világot, s nem az üres sír, hiszen üres sírt korábban is láttak az emberek. Olyat azonban még addig senki sem látott, hogy az embert szerető Isten mentő terve sikerül, és a halált egyszer s mindenkorra legyőzi az élet, mindenkinek lehetőséget teremtve a feltámadásra.