DIY

2Mózes 32:1-14 „Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.” (1.) Do It Yourself! Vagyis csináld magad, kedves fiatal barátom. Valahol a nagykorúságnak és a felnőtté válásnak egy természetes része, hogy magadnak csinálod… :-)! A szülői felelősség szépen lassan a háttérbe szorul, s ezzel együtt erősödik a te felelősséged. A kicsi gyereknek szinte mindent megcsinálnak, megkenik, bekötik, kitörlik, ráadják, de aztán ahogy nő felfelé, már meg kell tanulnia egyre több mindent magának megcsinálni. Valahol ez jelenti a felnőtté válást, hogy meg tudod magadnak te is csinálni. Illetve, kicsit pontosítva a fordítást, hogy nem más, hanem te magad csinálod! Az ember természetes vágya, hogy fel akar nőni, és előbb utóbb fel is nő. Megcsinál mindent. Ő maga. A ma emberének pontosan az a legnagyobb baja, hogy mindenben fel akar nőni, túl korán, túl hamar, s ezért képes a legnagyobb őrültségekre. Azt hiszem, nekünk keresztyéneknek az is a szerepünk ebben a világban, hogy megmutassuk miben kell, és miben nem szabad sohasem felnőnünk. Ahogyan Pál apostol írja: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” (1Kor 13:10). Felnőtté kell válnunk, pontosan azzal, hogy elhagyjuk a gyermeki dolgokat, de az Istennel való kapcsolatunkban mindig gyermeknek kell maradnunk. „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek…” mondja Jézus Krisztus is, rámutatva ezzel az ember Isten viszony egyik legcsodálatosabb értelmére. Ő az Atya, mi pedig az Ő gyermekei. Ebben nem kell felnőnünk, ebben maradhatunk gyermekek, Isten pedig maradhat Atya. Hiszen, aki túl gyorsan akar felnőni, az elfelejti ezt az alapvető viszonyulást, s megpróbál mindent önmaga megcsinálni. Még azt is, amit az Atyától kellene kapnunk, s néha még magát az Atyát is!