Csapda

2Mózes 34 „Vigyázz, ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, ahová bemész, mert csapdává válnak köztetek! Sőt rontsátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat.” (12-13.) Gyerekkorom egyik sokat olvasott és nagyon szeretett könyve volt „Paul White: A buyufa alatt” c. munkája. Ebben olyan állatmesék voltak, amik afrikai távoli tájaira vitték el az olvasót és a mesehallgatót. S miközben belepillanthattam az afrikai dzsungelek és szavannák rejtelmes életébe, észre sem vettem, hogy közben a keresztyénség legnagyobb kérdéseivel is sikerül – gyermeki szinten – megbirkóznom.  Az egyik nagy kedvenc az volt (ha egyáltalán jól emlékszem), amikor Daudi (talán így hívták) a vadász nekiindul kismajmot fogni. Ehhez szüksége volt egy régi hordóra, aminek oldalára fúrt egy lyukat, a belsejébe pedig finom mogyorót tett. A lyuk éppen csak akkora volt, hogy egy majom keze beférjen rajta, az illatos mogyoró pedig ezen a kis nyíláson át csábította illatával a gyanútlan kismajmokat.  Az egyik kismajom nagyon nekibátorodott és lement a fáról, egyenesen a hordó mellé, majd bedugta a kezét a nyíláson és jókorát markolt a mogyoróból. De az így megtelt kis mancsa már nem fért ki a lyukon, akárhogyan is rángatta nagy rikácsolással kifelé a kezét a hordóból. A vadász – aki egy fa mögött lapult – előjött rejtekéből, s könnyedén elkapta a kismajmot, aki nem volt hajlandó elereszteni a mogyorót, így lett áldozatává a vadásznak. Ha elengedi, akkor persze elfuthatott volna, de nem tette. Ilyen könnyű csapdába ejteni a kismajmokat. Ugyanilyen könnyű csapdába ejteni az embert, aki már egyszer döntött, és az Élő Isten követője lett. Nem kellenek ahhoz szörnyű és ravasz csapdák, hogy rabul ejtsenek minket, elég csak egy-két apróság, mint a hordó, meg a mogyoró. A világ csábít, egyszerű jelszavakkal. Szerezd meg, markold meg, tedd a magadévá, legyen szó eszméről, értékről, vagy egy másik emberről. Nagyon kell figyelnünk, mert a világ úgy lesz számunkra csapdává, hogy észre sem vesszük, s csak amikor már ránk dobják a hálót, akkor döbbenünk meg azon, hogy Istentől eltávolodva, a világ csapdájában vergődve éljük az életünk.