Az utolsó szó

1Mózes 11 „Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! (6-7.) Híres és kevésbé híres emberek, híres és kevésbé híres utolsó mondatai. – Süsü, te tök részeg vagy, lehelj csak rám! – Ebben a kérdésben ellent kell, hogy mondjak önnek Sztálin elvtárs. – Ide lőjetek rohadékok! – A kezemben lévő lábatlan gyíkot nagyon könnyen össze lehet keverni a szakállas viperával. – Ide nézzetek, ez a korlát biztonságos! – A barna a fázis? – Szívem, ide dobnád a kalapácsot? – Nagyi, ma te vezetsz? A többit tegyétek hozzá, meg még azt az egészen aprócska, ámde nem elhanyagolható kiegészítést, hogy az utolsó szó, mindig az Istené. Az emberek nekiindulnak és megérkeznek, ki a mélységbe, ki meg a magasságba. Az emberek terveznek, álmodnak, készülnek, összejönnek, majd megint szétszélednek. Az emberek építenek életet, házat, szervezeteket, egyesületeket, a nagyok egót, a kicsik meg legót és az emberek rombolnak. Van, aki az égig akar emelkedni, s van, aki hasonló okból akar mindenkinél kisebb lenni. Isten pedig nézi, gyönyörködik, szomorkodik, nevet vagy éppen sír, aztán nekiindul. Közénk jön, hogy pontosan szemügyre vegye mit is tervezünk, mit is építünk, honnan jövünk és hová tartunk. Nem tudom, hogy fáj-e neki, hogy mi nélküle akarunk valakik lenni, magunknak nevet szerezni, vagy akár önmagunk az Ő helyébe képzelni, de bizonyára nem örül neki. S azok, akik nélküle akarnak boldogulni, szépen lassan észreveszik, hogy nem értik meg mindazt, amit a másik ember mond és tesz. Pedig mintha eddig értették volna, mintha egyetértettek volna akkor, amikor terveztek, készültek és építettek. Isten nélkül nem érti meg a másik, hogy szereted, Isten nélkül nem érti meg a világ, hogy csak a javát akarod, s ölelésre kitárt karod fáradtan hull majd alá, mert senki sem akar belesimulni. Nem értesz és nem értenek, csak ha engeded, hogy életedben nemcsak az első és amúgy téged létrehozó szó, hanem majd az utolsó is, az Istené legyen.