Szabadságharc

2Pét 3:8-13 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (9.) Egyszer láttam egy képet, egy egyszerű tájkép volt, dimbes-dombos, középen gémes kút, kicsiny kis erdősáv a szélen. Semmi más. A kép címe ez volt: A Tenkes kapitányát üldözik a labancok, a kapitány már elment, a labancok pedig késnek. :) Jó vicc, kifejezetten jó. A másik hasonló témájú poén abszolút saját élményem, de ez is szabadságharc, csak nem Tenkes, hanem Rákóczi. Még gimis voltam, amikor a MÁV még valamennyire döcögött, volt egy nemzetközi gyorsvonat, amivel el lehetett jutni Hidasnémetiből Debrecenig átszállás nélkül. Egyszer miután leraktak az állomáson, kiderült, hogy a vonat késik, pár perc múlva a MÁV szignál után egy bájos női hang közölte, hogy a Rákóczi nemzetközi gyorsvonat 18 órát késik! Ez még jobb vicc, mint a labancos, mert ugye ami 18 órát késik az, aznap nem jön! Persze minden csak hozzáállás meg értelmezés kérdése. Azt hiszem, sokan át tudjuk érezni azt a feszültséget, azt az izgalmat vagy éppen azt az idegességet, ami akkor ér el minket, ha valami késik, vagy esetleg nem jön. (Itten most nem a kamasz udvarlás lélektani mélységeiről beszélek, de akár az is ide tartozik). Ez csak tetéződik akkor, amikor azt érezzük, vagy gondoljuk, hogy az életünk legféltettebb és legfontosabb területeivel kapcsolatban következik be ez a késés. A legrosszabb helyzet pedig az, amikor Istenről gondoljuk, hogy késik, esetleg nem jön, nem siet a segítségünkre, nem hallgat meg, nem törődik velünk. Az ilyen kétségek és félelmek között ránk fér a bátorítás: Minden látszat ellenére nem késlekedik az Úr az ígérettel!