Az első lépés

1Pét 1:1-12 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” (3-4.) Nem igazán tudom mit is jelent jó apának lenni, teszem a dolgom, szeretem a rám bízottakat, figyelek, elkapok pillanatokat, s próbálom megélni a megélhetőt, remélem ez elég ahhoz, hogy ha majd a gyerekeim visszagondolnak ezekre az időkre, akkor ezt s benne engem is jónak tartsanak. Persze, ha felidézem azt a pillanatot, amikor Isten először kimondja, hogy valami jó, akkor a szó semmi mást nem jelent, mint azt, hogy működőképes, s az Isten terve és célja szerint megfelelő. Innen már könnyű összerakni, a jó apa az, aki betölti a küldetését, amit Isten neki apaként rendelt, vagyis aki működik, mint apa. (Nem nagy fantázia kell hozzá, hogy a jó után az apát lecseréld arra a szóra, ami te vagy, esetleg te lehetsz, gyerek, testvér, barát, szerelmes… a variációk száma végtelen!) Akármennyire is közhelyesnek is tűnik, de ennek a küldetésnek vannak olyan pillanatai, amit nem felejtek el sohasem, az egyik ilyen pillanat az, amikor a kisfiam először felállt a járókában. Az arca örökre belém itta magát, hiszen ragyogott, tele volt büszkeséggel, a győztesek mámor ittas mosolyával, mert meg van az első lépés, ami ahhoz kell, hogy majd egyszer járni tudjon, mint azok, akikhez hasonlítani szeretne. Az első lépés mindig ilyen örömmel tölti el az embert, s az apák büszkén figyelik gyermekeiket, akik képesek voltak az első lépések megtételére, közben pedig valahol szívük legmélyén tudják, még nagyon sok van hátra addig, míg az első felállás után a gyerek járni vagy éppen szaladni tud. A mi Mennyei Atyánk jó, a szó teljes és igaz értelmében, s örül annak, ha valaki megteszi az első lépést, és elfogadja, hogy Krisztus által Ő újjászült minket egy egészen másfajta életre és élő reménységre. De ez csak az első lépés, mert a vége még nagyon messze van, s aggódó atyai tekintete már látja gyermekei jövőjét, a sok küzdelmet, a sok elbukást, ami az első lépés büszke megtétele után következik. A Jó Apa áldott, nemcsak azért, mert nagy irgalmából újjá szült minket, hanem azért is, mert újjászült gyermekeinek az első lépések után a folytatás és a biztos célba érkezés reményét adja. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.(5.)