Motiváció

„… mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok.” (10.)

Gyerekkorom egyik nagy ámulata volt Eric Knight: Lassie hazatér című könyve, amelyben egy csodaszép skót juhászkutya kalandos hazatérése művészi eszközökkel van megjelenítve. Felnőttkorom egyik nagy ámulata ugyanennek a könyvnek az igazi értelme és tartalma, amely nem csupán egy kutya hazatéréséről, hanem a vele találkozó emberek motivációjáról és emberségéről (vagy éppen embertelenségéről) szól. Lassie-t nem a motiváció, hanem az ösztön hajtja, űzi, hívogatja, s indítja vissza kis gazdájához. Minket, embereket nem csak az ösztön hajt (vagy ha csak az ösztön, akkor jó kérdés, hogy vajon emberek maradtunk-e?) hanem nekünk igenis számít a motiváció. Nem szoktunk „csak úgy” tenni a dolgokat, hanem kell valami, ami motivál, ami ösztönöz, ami elindít. Sokat elárul rólunk az az egészen egyszerű tény, hogy mi az, ami minket egy-egy helyzetben motivál! Kezdő egyetemista tanárjelölttől a felvételin megkérdezték, hogy miért szeretne pedagógus lenni. A diák azt felelte, őt igazán két dolog motiválja. – Igen, mosolyodott el a bizottság elnöke, és mi az a kettő? A válasz tömör volt és velős: - Július, - Augusztus! A motiváció nagyon fontos. Meghatározza nemcsak az indulást, hanem az érkezést is. Jézus pere körül nagyon beteg motivációjú emberek gyűltek össze, s ez a motiváció sajnos a történet végét is jelentette. A főpapok motivációja az irigység, mert képtelenek voltak elviselni, hogy Jézus népszerűbb, hallgatottabb és hitelesebb, mint ők. Pilátust a nehezen megvalósított rend megőrzése motiválta és a politikai népszerűség. Míg a tanítványokat a kíváncsiság és az önféltés. Neked mi a motivációd? Te mit keresel a Krisztus keresztjénél?