Mobil

2Mózes 37 „Két aranykarikát is készített hozzá a szegély alá, kétoldalt mindkét oldalára. Ezek voltak a rudak kengyelei, ezeken hordozták az oltárt.” (27.) Ma már mindenből mobil kell, s te is mobilis kell, hogy legyél. Vagyis mozdítható, kimozdítható, bemozdítható, ha eszköz, akkor pedig hordozható. Maradjunk az eszközöknél, hiszen ez-az, ami nap, mint nap kísér minket. Mobil eszközeink vannak. Visszük magunkkal a telót, a lejátszót, mert vinnünk kell magunkkal az infót. Laptop, notebook, netbook, tablet, okosteló. Lassan okosabb, mint mi. Egy nagyon pörgős világban, magunkkal kell, hogy vigyük a legfontosabb dolgainkat, kéznél kell, hogy legyen az információ, ezért kell mindenből a vihető és a hordozható. A modell elég ősi, hiszen a fontos dolgok mindig is hordozhatóak voltak. A zsidóknál az oltár, a frigyláda, a szent dolgok, mindegyikhez fogantyú és hordozó rúd is készült. Nemcsak azért, hogy a nép előtt ünnepekkor körbehordozzák ezeket, hanem, hogyha menni kellett, akkor könnyen vihető legyen minden. Nemes akác, színaranyborítással, öröm lehetett vinni egy ilyet. De ezek az eszközök, sem akkor, sem most – minden mobilságuk ellenére – nem cipelhetők örökké. Csak egy darabig vihetők magunkkal, de aztán úgy is le kell, hogy tegyük őket. Az Isten színe előtt a mobil számítógépeink, telefonjaink, vagy éppen oltáraink nem jelentenek majd semmit. A döntő nem az lesz, amit mi cipeltünk, hanem az, amit valaki egészen más cipelt. Az Isten színe előtt nem a mi mobilunk szerez majd nekünk üdvösséget, hanem az, amit Jézus Krisztus cipelt magával. Nem volt arany borítása, nem tudom, hogy vajon akácból volt-e, és nem is hasonlított mindarra, amit mi egy hordozható eszközben szeretünk. Nehéz volt, fárasztó volt vinni, s keserves érzés lehetett rajta függeni, majd azon meghalni. Mégis ez az eszköz, ez a mobil, ez a kereszt hordozza azt az információt, amire egyedül szükségünk van.