Minek nevezzelek?

1Mózes 33 „Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. Jákób pedig Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának meg karámokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak.” (16-17.) Leírom az elejétől, hogy értsed, legalább te, ha már én nem értem. Mert azzal akartam kezdeni, miután elolvastam az egész Jákób sztorit, hogy a csávó, bocsánat, ősatya, szóval, biztos, hogy skizofrén. Aztán rá kellett, hogy eszméljek, hogy nem feltétlenül biztos, hogy jól használom a skizofrén jelzőt, mert lehet, hogy ez inkább disszociális személyiségzavar, de még az is előfordulhat, hogy ezen belül is multiplex személyiséggel állunk szemben. Éppen ezért a címben nem a Petőfi slágerre utaltam, hanem arra a furcsa helyzetre, amikor megpróbálsz valamit a nevén nevezni, de nem igazán sikerül. Mert ugye, nekem úgy tűnik, hogy vagy akkor, amikor a hajnali kis birkózásra sor került, vagy akkor, amikor egy korábbi birkózás nyomán ráébredt arra, hogy nem az a birkózó partnere, akiért keményen dolgozott évekig, szóval ez a Jákób szó szerint megzakkant. Mintha nem igazán tudná eldönteni, hogy ki is ő valójában, melyik is az a személyiség, akinek teljesen teret kellene engednie az életében. Néha ő Jákób, a csaló, a nagy hitető, átverő, aki képes önféltésből a legnagyobb hazugságokat mondani, még akkor is, amikor erre semmi oka nem lenne. Itt is, azt olvassuk, Ézsau annyira megbocsát neki, hogy eszébe sem jut felemlegetni a múltat, egyszerűen örül testvére sikerének és életének, de Jákób megint átveri. „A gyerekek kicsik, az asszonyok fáradtak, a jószágok elhullnak, menjen csak előre Ézsau, majd ő is megy utána.” Esze ágában sincs persze így tenni, de miért is lenne, ő Jákób, a csaló. Máskor meg, engedelmeskedve Isten akaratának ez a csaló, Jákóbból Izraellé nemesedik, aki nemcsak, hogy küzd az Istennel, hanem akivel, és akiért maga az Isten küzd. Na így jött a minek nevezzelek, mert nincs erre diagnózis, nincs erre egyfajta betegség, hiszen ebben szenved minden ember, aki nap, mint nap el kell, hogy döntse, régi énjének, vagy az Isten vezetésének engedelmeskedik. Jákób vagy Izrael, a saját akaratunk vagy az Isten akarata. Nehéz nevén nevezni. Nekem legalábbis. Talán majd neked… sikerül…