Különös házasság

Róma 7:1-6 „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.” (4.) Szegény Mikszáth, ha megélhette volna, hogy nem az ő írása lesz a legkülönlegesebb különös házasság, hanem maga a házasság lesz egyre különlegesebb, akkor biztos ebből is írna pár száz oldalt. Mert ma a házasság egyre különösebb, szinte meglepődünk azon, hogy valakiknek bejön és valakiknek működik. Ha esetleg képbe vagy, akkor bocs a következő két sorért, de az idézett Mikszáth mű egy kényszerházasság utóéletét hivatott megörökíteni, az 1800-as évek eleji Magyarországon. Egy gyanútlan fiatalemberhez hozzáadnak egy állapotos lányt, s a házasság intézményét pedig az akkori Egyház elég szűkre szabott keretei, no és az egymás szemetét takargató nemesi világ nem tudja, és nem akarja felbontani. Ennyit Mikszáth különös házasságáról, most térjünk rá a tiedre meg az enyémre. :-) Tudnék mesélni „Mikszáthnyit”, de maradjunk csak a közös házasságunknál. Ne lepődj meg, van olyan. Talán a házasság titka, csodája, és szépsége az, ami a legközelebb áll ahhoz, amikor Krisztus és mi eggyé válunk. A feltétlen elfogadás, a teljes befogadás, valós életközösség az, ami Krisztust és a Krisztuskövetőt összeköti. Mint ahogyan a feleség is felveszi a férje nevét, kifejezve ezzel szeretetét és azonosulását, s az új közösség létrejöttét. A mi házasságunkban valamennyien megkapjuk Krisztus nevét, felvesszük, hiszen hozzátartozunk. Keresztyének vagyunk, Őt követjük, vele vagyunk a legszentebb életközösségben. Keressük a vágyait, be akarjuk tölteni a szükségeit, nem a törvény köt hozzá, s nem egyfajta „szent kényszer”, hanem a mérhetetlen szeretet. Ettől különös a mi házasságunk Krisztussal, s ezért nem fér bele semmi, ami törvény és semmi, ami kényszer.