Épületes beszéd

„Jézus ezt mondta neki: „Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (2.)

Ma egy kevéssé ismert fogalomról szeretnék írni nektek. Mi fiatalok, nem is nagyon használjuk ezt a fogalmat, de itt az ideje, hogy a mélyére nézzünk, hiszen a felnőtt világban fontos kifejezés (kellene, hogy legyen).  Mi is az az épületes beszéd? Kempis Tamás szerint „Az épületes beszéd kellemes a fülnek, a durva elriasztja barátainkat is, az üres szószaporítás elrabolja időnk értékét.”. Vagyis ma azt mondanánk: építő beszéd. Valami, ami nem rombol, akkor sem ha mondod, akkor sem ha hallgatod. Ismerek egy másfajta épületes beszédet is, elég sokat hallom, mivel egy hatalmas templom tövében dolgozom, amit nem olyan régen újítottak fel, s mindenki mondja: De szép lett, de csodálatos, de jó, hogy végre felújították, a város büszkesége! (tényleg szép lett…). Sajnos mi keresztyének túl sokat beszélünk az épületeinkről, túl sok épületes beszédet mondunk, mintha valaha is jobban számított volna Krisztusnak az épület, mintsem az, ami benne folyik. Mert lássuk be, egy felújított templom fölött csodálkozó tömeg nem azért fog bemenni a templomba, mert réz a tető, meg szép fehérek a falak, hanem sokkal inkább azért, ami abból a templomból kifelé árad. Élet, szentség, tiszta igehirdetés az, ami vonzó lehet, habár erről nem igen szoktam hallani az embereket beszélni. Kempis Tamástól és a templomok fölött csodálkozó és gyönyörködő műkedvelőktől elnézést kérve, hadd állítsam fel mai egyházújító tételem: ez a fajta épületes beszéd nagyon káros lehet a léleknek, s a gyülekezeteinknek egyenesen megbetegítő, ha elmarad mellőle, esetleg belőle a még fontosabb tartalom. Felújítottunk egy templomot! ÉS? Ettől többen ülnek benne? De szép lett az iskolánk! ÉS? Ettől változott benne a tanárok diákok iránti elköteleződése, vagy megjött a diákok tanárok iránti tisztelete? Egy épületet felépíteni, helyrehozni mindig könnyebb, mint tartalommal megtölteni. Ennyit az épületes beszédekről. Engem idegesít. Ezért nem is írok végszót, csak Jézus Krisztust idézem: „Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”